Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kiss Endre József: Bullinger a Tiszán innen
Kiss Endre József Buliingernek ez a Leveles Könyve kéziratos, majd nyomtatott formájában terjedve - talán más Bullinger-iratokkal együtt - előfutárként előkészíthette a II. Helvét Hitvallás befogadását és aláírását, de minden esetre megalapozta a zürichi egyháznak és magának Buliingernek azt a tekintélyét, ami az európai kálvinizmus immár közös hitvallásának magyarországi elfogadását elősegítette.12 Felvidéki, tiszáninneni kapcsolatok A fönt említettekből a tiszáninneni szereplők közé tartozik Balsaráti Vitus János (Dombegyháza, 1529 — Sárospatak, 1575). Annak a Vitus Lukácsnak a fiaként született, aki szolgálatai elismeréseként jószágot szerzett Nagylakon a birtokos Jaksit családtól. A szülők azonban a török háború áldozatai lettek. Gyermeküket az Arad megyei Balsaráton lakó rokonok, Fodor Ferencék nevelték fel. Az őt továbbra is patronáló Jaksit Péterné, mint alumnusát küldi tanulni Gyulára, a református iskolába, majd Erdődre, ahol Kopácsi István — Zemplén egyik első reformátora, sárospataki tanár és lelkipásztor — keze alatt tanul, majd tanítóskodik. Külföldi egyetemjárásának költségeit Jaksit Péterné leánya, Jaksit Anna biztosítja, így lesz Balsaráti Vitus János Wittenbergben Melanchton Fülöp tanítványa. Jaksit Anna azonban elhalálozik, de ajánlására Perényi Gábor támogatja további tanulmányait, melyeket Itáliában — Rómában, Bolognában, Padovában — folytat. Ekkor — Wittenbergből Itáliába utazva, s Zürichben megszállva — találkozik Buliingerrel 1556-1557-ben. 1560-ban tér vissza hazájába, ahol Perényi Gábor udvari orvosa. 1567-ben nemességet nyer, s gazdája halála után Olaszliszka, majd Sárospatak református lelki- pásztoraként végzi szolgálatát. Halálának évében küld a sógorával, Szikszay Fabricius Balázzsal üdvözlő sorokat Buliingerhez a 18 évvel korábban történt találkozásukra emlékezve. Thury Mátyás — lelkész-dinasztiájához tartozó Pálnak és Boldizsárnak a testvére - a 16. század közepe előtt születhetett. Az 1560-as évek második felében járt Németországban és Svájcban, mint Rákóczi Zsig- mond alumnusa. 1572-ben debreceni rektor, majd testvérét követi az abaújszántói eklézsia lelkipásztori tisztében. 1588 után halt meg. Feltételezik - bár nem bizonyítható - hogy részt vett az első teljes, vizsolyi Magyar Biblia fordítási munkájában. Bullingerrel és Bézával levelezett, Buliingernek 1568-ban írt levelet Wittenbergből. Ebben Wolfiushoz, Buliinger kollegájához fordul, s megköszöm Buliinger vendégszeretetét, melyben — Béza Th. ajánlására — részesítette őt és útitársát.13 Őt 12 Nagy Barna: Bevezetés. In: Buliinger Henrik levele a magyarországi egyházakhoz és lelkipásztorokhoz. 1551. Bp. 1967. 9 — 26.p. 13 Ráth György: Buliinger Henrik és a magyar reformáció. — Irodalomtörténeti Közlemények. Bp. 1896. 54.p. 22
