Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - MÚLTUNK - Szabó András: Reformáció Északkelet-Magyarországon - meggondolkodtató esetek
Szabó András volt. A ferences prédikátor (1542-től 1563-ig bizonyos Váraljai János töltötte be ezt a hivatalt) 1543-ban sikerrel akadályozta meg, hogy Dévai Mátyás elfoglalhassa lelkészi állását,44 azonban — úgy látszik — hosszabb távon nem tudta meggátolni azt, hogy a város polgárai protestánsokká legyenek. Takáts Sándor hosszan meséli el az özvegy Fánchy és a földesúri függésből szabadulni akaró miskolci polgárok háborúját az 1560-as évek elején, azonban más forrásból az is tudható, hogy a harcnak vallási vonatkozása is volt, a miskolciak úrnőjük halála után arra panaszkodtak, hogy az a lutheránusságuk miatt is üldözte őket.45 Mondanom sem kell, hogy ekkortól a ferences prédikátornak és a katolicizmusnak nyoma sincs a városban. A történetet akárhogy forgatom sehogy sem tudom megtalálni benne a „cuius regio eius religio” elvét, vagy valami hasonló törvényszerűséget. Hasonló események játszódtak le akkor is, amikor néhány évvel később a vidéken szervezetileg kettévált a lutheránus és a helvét irányt követő egyház. Két tekintélyes földbirtokos, Alaghy János, a regéci uradalom birtokosa és Perényi Gábor, Sárospatak, Füzér és Terebes ura - teológiai műveltséggel is felvértezve — megpróbálták a birtokaikat megtartani a lutheri tanok mellett. A mezővárosok viszont a helvét irány mellé álltak, mire a főurak megkísérelték német módon, erőszakkal keresztülvinni az akaratukat: az engedetien papokat és tanítókat elbocsájtották és megbízhatókat hoztak a helyükre. A kísérlet abban a pillanatban összeomlott, amikor Perényi és Alaghy 1567-ben meghalt, pedig Sárospatak nem református földesúr kezébe került, hanem vissza- szállt a királyra. A lutheránus Sztárai Mihály aztán búcsú nélkül, szökve távozott a Bodrog-parti városból.46 Az evangélikus németek által vezetett Kassa szintén próbálkozott a helvét irány erőszakos megállításával, a birtokában lévő Forrón azonban ez biztosan nem sikerült, a jobbágyok 1565-ben azt jelentették, hogy nem találnak olyan papot, aki az úrvacsorát ostyával osztaná.47 Még saját falaikon belül sem jártak sikerrel a derék bürgerek: hiába bocsájtották el sorozatosan a magyar prédikátorokat és tanárokat, azok bizony 44 EtE IV. 277. 45 TAKATS Sándor, Fánchy Borbála, in Uő., Régi magyar asszonyok, Budapest, [1914], 144— 162. — BOROVSZKY Samu, Borsod vármegye története, Budapest 1909, 97. 46 A történet részletesebb kifejtését lásd: SZABÓ András, Egy elfelejtett iMther-követőfőúr a 16. szájadból: Alaghy János, in Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Luther Márton születésének 500. évfordulójára, szerk. FABINY Tibor, A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtó- osztálya Bp. 1984, 209B221. — SZABÓ András, Perényi Gábor szerepe korának eyyhásj életében és művelődésében, in U5., Respublica litteraria. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok a késő humanizmus koráról, Balassi Kiadó, Budapest, 1999, 27—35. 47 Történelmi Közlemények Abaúj-Torna Vármegye és Kassa Múltjából 1913, 152. 150
