Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 1. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből
es Sárospataki Füzetek 2003/1 ro mi^snákat nem csinálunk; hanem kegyes énekkel, a nép rövid oktatása mellett elrejtjük a^ ö sírjokba. Tehát a református egyház is tiltotta a torozást, mégis élt, sőt az 1600-as évek elejéről származó egyházlátogatási jegyzőkönyvekből kiderül, hogy sok helyen egyenesen a prédikátor jövedelméhez is hozzátartozott a torban lakás. Ugyan a Telkibányán felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv erről ezt írja: Temetésről semmi nem jár a Prédikátornak. 2 Ez azt is jelend, hogy itt nem járt a torban lakás a reformációt követő évszázadokban a prédikátor jövedelmének részeként. Azonban a nyomait megtaláljuk a környéken. Abaújvár kapcsán a jegyzőkönyv tartalmaz egy későbbi betoldást, miszerint a temetésről semmi nem jár, hanem halott temetéstől behívják és jóltartják — ti. a prédikátort. (A betoldás zárójelben szerepel).3 Ez is egyfajta torozás volt, csak valószínűleg nem népes gyászsereggel költötték el a tort, hanem szűkebb körben, ahová a papot is meghívták. Zsujtán továbbá pénz is járt a temetéstől - 12 dénár -, de itt is szerepel egy kései betoldás, amely szerint akinek ereje vagyon reá, jóltarthatja a Prédikátort,4 Ez ugyanúgy valami kisebb torozásra utal, családi körben. (Borsodban Varbón, Nagyvisnyón, Dédesen, Nekézsenyben, Bánhorvátiban, Nagybarcán, Putnokon, Boldván, Mezőcsáton, Kápolnán és Lászlófalván egyenesen benne foglaltatott a torban lakás a prédikátor jövedelmében, ahogy a zempléni Vitányban vagy Erdőhorvátiban is. Abaújban Felsővadászon említik: „Temetéstől torban lakás”, de ez a község a bor- sod-gömöri egyházmegyéhez tartozott.) Adatközlők elmondása szerint a lelkipásztort Telkibányán nem hívták a torba.5 Megállapíthatjuk tehát, hogy a magyarság köreiben kezdettől élt ez a szokás, és a Kárpát-medencében a keresztyénség elterjedésével — a tiltás ellenére — megmaradt, csak az egyház nyomására átalakult. A reformáció térhódítása sem hozott más eredményt, csupán még in’ Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései Budapest, 1881. 239. 2 Dienes Dénes (szerk.): Református egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16-17. század Osiris Kiadó Budapest, 2001. 3 im. 141. 4 im. 61. 5 Hozzá kell tenni, hogy addig nem hívták, amíg a torozást élő szokásnak tekinthetjük. Manapság, amikor már ritkaságszámba megy a tor, jómagam is részt vettem ilyen alkalmon kétszer is. SO 92 08
