Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: A gyülekezet anyagi alapjai az ószövetségben

ca Sárospataki Füzetek 2003/1 so

lenséges csapatok vitték el, akiknek kezébe ugyancsak Isten adta hűtlen népét. Gedeon koráról olvassuk: „Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, ezért az Úr Midján kezébe adta őket hét esztendőre. Midján pedig kemény kézzel bánt Izráellel. Izráel fiai rejtehelyeket készítettek maguknak a hegyekben, meg barlangokat és hegyi erődöket Midján miatt. Mert valahányszor Izráel vetett, Midján, Amálék és más keleti törzsek rájuk törtek. Ott táboroztak, és tönkretették a föld termését.. .Nem hagytak élelmet Izraelben, sőt egyetlen juhot, marhát vagy szamarat sem.” (Bír 6,1-4) Nemcsak a föld volt hát Isten bármikor visszavonható ajándéka, hanem a föld termése is, az állatok szaporulata is Isten áldásaként kapott érték volt. Anyagi javak, amelyeket teljesen soha sem mondhatott magáénak Isten népe. Végső soron minden anyagi érték Istené volt, csak O adta azt tetszése és igazsága szerint ajándékul, de valójában mindig az Övé maradt.

A királyság intézményének bevezetésével alapjaiban kezdett megváltozni ez a szemlélet. A királyok, más keleti uralkodókhoz hasonlóan az ország birtokosainak tartották magukat, s úgy gondolták, hogy a földterületek fölött is szabadon rendelkeznek. Hódításaikkal új területeket szereztek, amivel feljogosítva érezték magukat, hogy a meghódított területet magukénak tekintsék, vagy seregükkel megvédtek egy területet idegen csapatok támadásától, ezt ismét csak úgy értelmezték, hogy most már erre a területre jogot formálhatnak. Ezért is jelentett nagy feszültséget Sámuel korában a királyság felállítása. Teljességgel ellentétben állt mindazzal, ami addig érvényben volt földről, országról, anyagi javakról. A király várható viselkedéséről Sámuel így oktatta népét: „Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfa-kertjeiteket elveszi, és hivatalnokainak adja. Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és udvari embereinek meg hivatalnokainak adja. Szolgáitokat és szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük.” (lSám 8,14- 16) Hogy ez mennyire valóság lett, Áháb király kirívó esete szemlélteti. Számára már értheteden és elkeserítő, hogy a királyi birtok mellett fekvő atyai örökséget Nábót miért nem adja át neki, miért ragaszkodik minden ésszerűség ellenére is az ősöktől neki jutó örökséghez. Hiszen a király csereterületet is felajánlott, méltányos vételárat is kínált, Nábót mégsem volt hajlandó megválni örökségétől. A királynő, Jézabel intézkedése pedig teljességgel mutatja a keleti uralkodók szemléletét és eljárásmódját. Rágalmaktól sem visszariadva erőszakkal

90 77 08