Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Egyháztársadalmunk - Kísérlet egyfajta egyházszociológiai "látlelet" felvételére
es Sárospataki Füzetek 2003/1 so talanná, és amelyben — a történelem-nyújtóttá példák szerint — éppen a hagyomány és a szokás szolgálja a megmaradás biztosítékát. Elhanyagolásuk vagy mesterséges gyengítésük viszont sajátos veszélyeket idézhet mind a társadalomra, mind annak jogilag szervezett formájára, illetve magára a nemzetre is. Mert „az a nemzet, amely nem becsüli meg múltja haladó hagyományait, roppant jelenben ható erőforrásokat dugaszol el.”1 Utóbbi viszont bénulásokkal vagy társadalmi robbanásokkal (forradalmakkal) fenyegethet. Mind eme tényezők szem előtt tartásával hagyomány és szokás vajon milyen vonásokat mutat egyháztársadalmunk mai arculatán? A válasz alaptónusát az eltelt kétezer esztendő, közelebbről annak történelme szolgáltatja. Ennek valamennyi eseménye, illetve ezekhez fűződő hagyománya és szokása napjaink egyháztársadalmában korántsem mint emlék, sokkal inkább mint életet irányító tényező szerepel. Legszorosabb kötőerővel — szinte természetes módon — e társadalom hívő-hitvalló rétegénél. Történelmileg legközvetlenebb időpontban a negyvenéves fundamentalista állami elnyomás korszakában. Amikor az egyháztársadalom egész élete jóformán csak a templomra korlátozódott, lelki mozgástere ide és erre beszűkítetten létezhetett. Amikor az egyház saját társadalmát szabályozó, ám állami kényszerrel megmerevített törvényei között és mögött a társadalom ősi beidegzésű hagyományai és szokásai tudtak életet adni ahhoz, hogy ez az emberi közösség ne csak fennmaradjon, hanem a maga sajátos létét ezer esztendők rendjén megtarthassa és folytathassa. Amikor pedig ezt a világi nyomást a Gondviselés kegyelme elsöpörte, ezek a hagyományok és szokások adtak — sok egyéb mellett - indíttatást arra, hogy az egyház és társadalma a földi létét és jövőjét a múltban is mindig biztosító iskolarendszert — még belülről jövő ellenkezések ellenére is1 2 — életre hívja és mind máig működtesse. Ebben a — sok-sok imával megalapozott — tevékenységben egyháztársadalmunk magát „vallásosnak” vagy „maga módján vallásosnak” minősített — létszámban nagyobb — rétege kezdetben ellenzést is kinyilvánító hűvös tartózkodással, később is csupán annyiban vett és vesz részt ma is, hogy iskolarendszerünk fennmaradásához — persze korántsem létszámához és anyagi helyzetéhez igazodó mértékben, de — 1 Gulyás Mihály: Tétova gondolatok a hazáról. Kortárs 1969/5. sz. 776. 2 L.! erről Takaró Tamás esperes előadását. Reformáció 1996/3-4. sz. 34. 90 68 08