Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Egyháztársadalmunk - Kísérlet egyfajta egyházszociológiai "látlelet" felvételére

08 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2003/ 1 BD

folytatása van.”1 Ilyen — valóban fontos — történelmi eseményekkel mind egyházi, mind világi históriánk bőségesen — nem egyszer túl bőségesen — el van látva.

Mindeme premisszák felvillantását követően az vár tisztázásra, vajon ma hatályos egyháztársadalmunk őrzi-e ezeket a gyökereket, és adottságait kezeli-e egyáltalán, és ha igen, hogyan kezeli?

A válaszadás kiindulópontja nyilvánvalóan az — az előbbiek során már említett — felismerés lehet, hogy ez a társadalom mind hitbeli adottságaiban, mind összetételében rendkívül tagolt. A hitélet — köztudottan - ismer egy számarányaiban korántsem tekintélyes, de meggyőződésében és ehhez igazodó életvitelében szilárd társadalmi réteget. Ez a „hitvalló” réteg — a dolog természete szerint — a legszélesebb felületekkel kapcsolódik saját egyházához. Jóval lazább az egyházkötődés annál a rétegnél, amely - mint létszámát tekintve az egyháztársadalom „derékhada” — a „maga módján vallásos”, és ehhez képest gyérebb és viszonylag könnyen szakadó szálakkal kapcsolódik a történelmi egyházak bármelyikéhez. Az így még fennmaradó helyet a közömbösek töltik ki.1 2

Egyháztársadalmunk és egyben világi társadalmunk ilyen tagozódása az egyház- és nemzettörténelem adottságainak kezelésénél sajátos párhuzamosságot mutat. Ez azt jelenti, hogy a „hitvalló” egyházréteg számára a történelem nem pusztán és egyszerűen létező adathalmaz, hanem annak le nem tagadható megélése, hogy a história valamennyi — még oly zavaros és ellentmondásokkal terhes — adottsága mögött — vagy egyenesen benne — az Örökkévaló Isten munkáját kell felismerni. Hit és történelem így válik azzá a szerves egésszé, amely ma létező egyháztársadalmunkban is képes — jövőt láttató reményekkel — fenntartó és szilárd bázist alkotó „maggá” formálódni. A rajta kívül álló rétegek laza egyházkapcsolata, illetve közömbössége, esetleges ateizmusa eleve kizárja, hogy tagjai akár az egyház, akár a nemzet történelmének valamiféle fontosságot, életet formáló szerepet tulajdonítsanak. Ám ha mégis, úgy ez minden hitbeli meggyőződéstől függetlenül — a magyarság őszinte vagy kevésbé őszinte — megélésével

1 Fernand Brandei in Kertész Imre: Hamburgi beszéd az évszázadról. Magyar Lettres Internationale 1995/Nyár 9.

2 Részletesen - bár más nézőpontból - taglalja ezt a kérdést Tomka Miklós: Egy új társadalmi-politikai szereplő c. tanulmányában. Társadalmi Szemle 1998/8-9.

Str> 64 oa