Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Egyháztársadalmunk - Kísérlet egyfajta egyházszociológiai "látlelet" felvételére
cs Sárospataki Füzetek 2003/1 eo E két társadalom közös sajátossága továbbá, hogy tagjaik, a társadalmat alkotó emberek mindkettőnek „polgárai”. Utóbbiak mint a világi társadalom állampolgárai, illetve mint az egyháztársadalom egyháztagjai szerepelnek. Más fogalmazásban és a fogalmat az egyház felől formálva: aki az egyháznak tagja, az ugyanakkor és szükségképpen az államilag szervezett egységnek, tehát a világi társadalomnak is tagja. (Világi oldalról szemlélve a helyzet persze más, hiszen az egyház nem minden állampolgárt számlál tagjai közé; itt a tagság a személy hitétől, akaratnyilvánításától függően alakul.) Ez a most említett kettősség értelemszerűen hozza magával azt a tényt, hogy az egyházi és világi társadalom — alanyaira alapítottan — szükségképpen „kétfedelű” társadalom, ahol a „fedél” azt a szervezeti formát jelöli, amely egyiket is és a másikat is összetartja, át- és lefedi. A fedélbeli kettősség — mindkét társadalomra kiható — olyan sajátosságokkal rendelkezik, amelyekre érdemes felfigyelni. Nem puszta kíváncsiságtól hajtatva, sokkal inkább azoknak a gondolatoknak felvillantásától vezettetve, amelyek a kettős „fedél” alatt élő társadalomnak napjait, mi több: jövőjét is jellemzik, formálják. A „kétfedelűség” anatómiája 1. Ahhoz, hogy adott társadalomról — bármelyik legyen is az — valamiféle és lehetőleg valóságtükröző képet alkothassunk, sajátos fogódzókra van szükségünk. Olyan tényezőkre, amelyekben a vizsgált képlet tulajdonságai a legjellegzetesebb vonásokkal adnak számot a társadalom állapotáról. Ilyenek persze számosak és sokfélék lehetnek, és ha a vizsgálódás nem körültekintő módon, esetleg személyes szimpátiától vagy elfogultságtól vezettetve dolgozik, a megalkotott kép torz, „kanosaiul festett egeket” ábrázoló alkotássá formálódhatik. Efféle veszélyek elkerülése végett az látszik helyesnek, ha e művelet azokat a tényezőket ragadja meg, amelyek a társadalom — minden társadalom — adottságaira a legjellemzőbbek. Amelyek természetüknél és szerepüknél, valamint állandó jelenlétüknél fogva az adott társadalom magatartását vezetik, mozgatják és irányítják. Amelyek tehát emiatt nem csak egyszerűen súlyosak, hanem esetleges mellőzésükkel a vizsgálódás megállapításait téves következtetésekkel honorálhatják. Ilyen tényezők: a már korábban is említett történelem, az a kultúra (benne első renden az anyanyelvi kultúra), amit az adott társadalom Str> 61 03
