Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - BEMUTATKOZÁS - Kovács József: "A hit hallásból van..."
Kovács József sokkal lehet mindezt kiemelni, elemezni, hasznosítani. A tapasztalatok igazolják az általános feltevéseket: a mai tizenéves generáció se nem több se nem kevesebb a régieknél. A tervekhez az alábbi lehetőségek (gyakran adottságok) adottak. A tanulókkal kapcsolatosan alaphelyzetben az alábbi dolgok a meghatározók: életkori sajátosságok, beilleszkedés, személyiségfejlődés, társadalmi helyzet-meghatározás, szülő-gyermek kapcsolat változásai, lelki, hitbeli kérdések. A diák-diák, diák-szülő, diák-pedagógus viszony erősen és régtől fogva determinált. Vagy tekintélyelvűsége miatt, vagy más egyéb indokok jönnek szóba. A vallástanár azonban kívül is belül is áll, második osztályfőnökként, lelkigondozóként. A vallástanár, ez a legfontosabb. De lelkész is: „különleges személy” és segítő is egyben. Koncentrikus körökkel ábrázolva így nézhet ki a tanuló helyzete egyhá- ^ilag. Legbelső körben számára az egyházat a közvetlen környezete jelenti, azon kívül a tanárok, kintebb az iskola rendszere maga, még kijjebb (ismét ideális esetben) a gyülekezetek. Két személy van, aki átjárja ezeket a köröket és mindegyikben megjelenhet: a szülő és a vallástanár, és a diák a vallástanárral találkozik többet. Éppen ezért a hit dolgát az alábbi szempontoknak kell vezérelniük. Fontos a hitbeli kérdések őszinte megbeszélése, elzárás helyett felmutatás. Ezekben az Úr Jézus Krisztus számos gyönyörű példával mutatott utat. A Szentírás, a hitvallások értő feldolgozása, a gimnáziumban jól alkalmazható felfedező-módszer alkalmazásával. Nem kell félteni a Szentírást, legkevésbé a Szentháromság Istent. A kérdezőre, a válaszadóra nézve is káros a kérdések rövidre zárása, hiszen amit a tanuló keres, előbb-utóbb más forrásból fogja meríteni. (Ez a „más forrás” gyakran zavaros, mérgezett, beteg.) Isten Igéjének és igéinek gazdag tanításait kibontani, megí^leltetni, kívánatossá tenni, átadni kell. így lehet megőrizni. A szükséges és elégséges feltételek, lépések között vannak nagyon személyesek, ezekben mindenkinek magának kell mércét állítania. Ilyenek az órák légköre, az őszinte kapcsolat, a kölcsönös tisztelet. Ilyen a lelkigondozói munka, a folyamatos „szakmai" készültség. A szintén személyes, de már sokkal közösségibb feltételek a gyülekezetekkel, az egyházmegyével, a kerülettel való kapcsolat kialakítása, mely közös érdek és közös munka. Mert a fent írt feltételek és célok arra a négy (hat) esztendőre szólnak, amíg egy generáció vallásórákra jár. De öt esztendő múlva - Deo volente — jobb volna előrébb tartani. Addigra verni, hogy aratni lehessen. 166
