Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 2. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből

Molnár Sándor

Mint a mag a korhadásban,

Átmegyünk a változásban,

De utána fényességben,

Élünk az Úr örömében.

(A második versszak megegyezik a 347. dicséret 5. versszakával.)

Dallam: 50. dicséret Oh Úr jézus menynyi bánat (régi énekesk.)

Halld meg Uram kérésünket,

Esedező beszédünket.

A siralmunk jusson hozgád,

Ne rejtsd el tőlünk orcád.

Hajolj hozzánk irgalommal,

Míg küzdünk a siralommal,

Ha kiáltjuk nagy nevedet,

Közöld velünk kegyelmedet.

jaj, napjai életünknek,

Oly hirtelen elrepülnek,

Amint a füst és pára,

A szélvésznek fúvására.

Erejétől egy szavadnak,

Tetemim úgy elhallgatnak,

Mint a mezők ékessége,

Ránk borul a halál éje.

Óh, nézz k aZ egekből,

Dicsőséges szent helyedről,

Hallgasd meg könyörgésünket,

Forró esedezésünket.

Óh, állj mellénk, erős Isten,

Hogy a halál ne rémítsen,

Minket a sír bús rabjait,

Reménységben bírjon a hit.

Dallam: 134. Úrnak szolgái

mindnyájan

Helyezzük nyugvó ágyára,

E testet a föld gyomrába,

Mert Istenünk azt akarja,

Mi földből lett, föld takarja.

E test nem lesz mindig por,

Feltámad ismét majd égkor,

Mert jézus szavát megérti,

Ha a holtakat jön költni.

Mindnyájan példát vehetünk,

Hogy semmi a mi életünk,

Mert halál ér minket végre,

KI vezet e temetőre.

Szépség dicsőség itt elhull,

Ide jutunk, rögtön elmúl,

Földi életünkben féltünk,

Tovább nem tart, csak míg élünk.

Halandó, gondold meg dolgod,

Mert elközeleg végnapod,

Amíg élsz akármit tehetsz Azt is gondold, porrá leszesz

Dallam: 42. zsoltár Mint a szép híves patakra

Hirdettesd Uram, igédet,

A rémült halandónak.

Hadd halljon olyan beszédet,

Amely a koporsónak Keblét megrázkódtassa,

Es nekünk megmutassa,

Hogy a halál, bár mint ijeszt.

Senkit örökre el nem veszt.

Emeld fel innen a porból,

A csüggedő szíveket,

Hogy midőn látják a sorból,

Hullni az embereket,

Nyílt eget is lássanak,

Hol már sok ezren állnak,

A szentek szentében belöl,

Az Úr jézusjobbja felől.

Dallam: nincs jelölve

Hol minden kíntól nyugtodat bizton feltalálod,

Mit félnék tetőledl

Örök, szép álom, mért félnék tetőledl Örök, szép álom.

132