Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - John Courtney Murray: A jelenkori probléma: Isten halála
A JELENKORI PROBLÉMA: ISTEN HALÁLA A kérdés világos. Melyik a mítosz és melyik a valóság? Nietzsche a mítosz vagy az Újszövetség? Marx vagy Mózes? Párizs Sartre-ja vagy Tárzusz Pálja? Isten valóban halott, ahogyan azt a posztmodern kor prófétái kinyilatkoztatták, vagy az ősibb próféciák alapján még mindig O az élő Isten, aki halhatatlan lényében, mint aki a Vagyok, és aki örökké hűséges ahhoz az ígéretéhez, hogy velünk lesz minden napon ennek a világkorszaknak a végezetéig, amelyen belül a modern és a poszt-modem kor is csak egy pillanat a történelem egy hosszabb dialektikájában? Felvethetem a kérdést olyan sajátos módon is, amely egyszerre mai és egyszerre emlékeztet a Bibliára. Isten jelenléte építő vagy romboló módon járul hozzá az ember történelmi létéhez? Mi szükséges ahhoz, hogy az ember létezni tudjon, hogy „kiállhasson” mint szabad és cselekvő lény — az, hogy felismerje és elismerje Isten jelenlétét, ahogy azt az Ószövetség és az Újszövetség mondja, vagy hogy figyelmen kívül hagyja és megtagadja Isten jelenlétét, ahogy azt a Forradalom és a Színház tanítja? Mi kell ahhoz, hogy a nép, mintegy a történelemben cselekvésre rendelt, egy történelmi sors kivívásához szükséges erőként létezhessen — az, hogy Istent megtagadja, vagy hogy az Ö népének ismerje el magát? Mi idegeníti el az embert önmagától — az, ha megvallja, hogy Isten jelen van a történelemben és saját tudatában, vagy ha kiszorítja Öt a történelemből és kiűzi a tudatából? Melyik vezet oda, hogy az ember vagy egy nép kezd elállni, kezd „visszalépni” emberi és civilizált rendjétől, abszurditásba és nemlétbe zuhanva — Isten ismerete, vagy az ő semmibe vétele? 121
