Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szabó Zoltán József: A megújított Magyar Református Egyház szervezetének kétfókuszos értékelése
S^abó Zoltán József hatalom elleni sikertelen mozgalmát említjük, aki az Angliában tapasztaltakat a magyar viszonyoknak megfelelően kívánta alkalmazni, amit Hodászi Pap Lukács személyes sértésnek tekintett .22 Nem is csoda, hiszen a szuperintendensi hivatalt pápás zsarnokságnak nevezte, az általa kiszabott büntetést hatalmával való visszaélésnek tartotta. Kifogásolta a lelkészek felszentelési esküjét is.23 Sokkal nagyobb területre kiterjedő s mélyebb hatású volt Tolnai Dali János sárospataki tanár, majd abaúji esperes az egyházi élet egyéb részeire is kiterjedő reformkísérlete. Látva az egyházi vezetés nehézkes működését és az ellenreformációs törekvések újbóli erőre kapását, valamint a világi pártfogók kimagasló tetteit az egyház megmaradásáért és fejlődéséért, szükségesnek érezte egy egyházvezetési testület felállítását.24 Tolnai és társai holland és angol minták után, de a kálvini reformáció tanításaihoz is híven nem tartották helyesnek a püspöki és esperesi egyházkormányzati rendszert (melyre már fentebb utaltunk is): a presbiteri szervezet bevezetését tartatták szükségesnek, az egyház igazi lényegével megegyezőnek. Ha akadtak is hívei a Tolnai által kívánt szervezeti reformnak (köztük elsősorban Medgyesi Pál, I. Rákóczi György fejedelem udvari papja), még inkább támadták ellenfelei.25 Az (egyház) szervezetre irányuló törekvések nem hozták meg várt hatásukat. A 16. század végére ugyan erősen körvonalazódtak a szervezeti, vezetési, hatásköri, hatalmi kérdések, de nem véglegesen. Éppen emiatt támadtak nehézségek a 17. században: azt gondolva, hogy az ősök jól funkcionáló szervezetet hagytak örökségül, a többségében protestánssá lett ország nem erősítette az elkezdett munkát, hanem helyzetét pozitívan ítélve meg alig tett lépéseket, ami a század végére nagyfokú hatékonyságcsökkenéshez, belső zavarokhoz vezetett. Nem történt meg a várt 22 NAGY, 1985. 204. p. 23 Talán amiatt kezdeményezte mindezeket, mert a tiszántúli egyházkerület akkori püspöke, aki Nagyvárad fölött is hatalmat gyakorolt, a lelkészek fegyelmezésében túllépett bizonyos határokat (a lelkészeket a világi hatósággal be is börtönöztette), amivel sokan nem értettek egyet. 24 Kálvin egyházszervezetében az elérni kívánt cél érdekében összhangot teremtett a szervezet személyi és tárgyi erőforrásai között. Ennek érdekében irányító, koordináló testületet hozott létre: a presbitériumot (konzisztórium). 25 Az ellenhatás egyik oka az volt, hogy Tolnait és társait többnyire felforgatóknak tartották a vallásukat és a már meglévő egyházszervezetet féltő lelkészek. Másik oka viszont a rendi gondolkozásmóddal járt együtt. A keleti részeken még mindig nagy számban levő református fő- és köznemesség hallani sem akart arról, hogy az egyház ügyeinek intézésébe beleszóljanak (esedeg) a parasztságból választott presbiterek, akik velük együtt tanácskozhattak volna, vagy éppen rajtuk fegyelmet gyakoroltak volna. Az ellenhatást kiváltó okok között nem utolsó sorban nagy szerepet játszott, hogy a keleti részek felett ekkor fejedelmi hatalmat gyakorló Angliából hozott eszme, ahol a presbiteriánusok és puritánok király elleni forradalma éppen ez időben bontakozott ki. 88
