Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szabó Zoltán József: A megújított Magyar Református Egyház szervezetének kétfókuszos értékelése
S^abó Zoltán József A megújított Magyar Református Egyház szervezetének KÉTFÓKUSZOS ÉRTÉKELÉSE1 Amikor a Magyarországi Református Egyház szervezetét és vezetését egyháztörténeti és szervezeti kommunikációs szempontból vizsgáljuk egészen a II. Carolina Resolutioig, két lényeges szempontot kell figyelembe vennünk: a 16. században végbement, elsősorban a környezet által az új egyházszervezetre kifejtett nyomást, és azokat a 17. századi újítási (innovációs) törekvéseket, melyek belső és külső késztetésre egyaránt jelentkeztek. Az említett két szervezetformáló erő szerint fogunk haladni a továbbiakban kísérletet téve egyháztörténeti és szervezeti kommunikációs értékelés kialakítására. A külső környezet s^erve^etformáló ereje Aló. század végére létrejött egyházszervezetet és vezetést nagyon ösz- szetett, sokszor ádáthatatlan folyamat alakította. A szervezeti felépítés (struktúra), az egymáshoz különbözőképpen illeszkedő működési folyamatok, az eltérő vezetési elvek és alkalmazott módszerek, a szervezeti kultúra - mind-mind az egyház(szervezet) hatékonyságát, életképességét befolyásolták. Ezek nagymértékben függtek (és most is függnek) a környezeti feltételektől és a hosszú távon viszonylag stabilnak tekinthető egyházi adottságoktól. Ennek az összefüggés-rendszernek a megismerésére egy jól ismert és alkalmazott kifejezést hívunk segítségül: a kontingenciaelméletet, amely azt mondja, hogy egy szervezet kialakításakor vagy átalakításakor nem vonatkoztathatunk el azoktól a konkrét feltételektől, amelyek között egy adott szervezet (esetünkben az egyház) működik.1 2 Ide tartoznak először azok a körülmények, amelyek között az egyház kialakult és átalakult a reformációig. Nagyon fontos szem előtt tartanunk, hogy az egyház mint szervezet, nem emberi alkotás elsősorban, hanem isteni mű (opus Dei), mely lényeges különbség egy világi szervezethez képest. Másodszor — mint szervezetformáló erőt — a külső környezetet is meg kell említenünk, melynek szervezetalakító hatását nem szabad elfelednünk. Harmadszor ide sorolható a külfölddel tartott kapcsolatok kialakítása, fenntartása is. 1 Tanulmányunk alapja a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán írt és 2002. szeptember 9-én megvédett szakdolgozat. Címe: A Magyarországi Református Egyház szervezetének létrejötte a XVI. században és alakulása a II. Carolina Resoludoig. 2 DOBÁK MIKLÓS: Szervezeti formák és vezetés. Budapest, 2000. 23-24. p. (Továbbiakban: DOBÁK, 2000.) 79