Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kovács József: A Magyarországi Református Egyház 1948/51-es liturgiai reformja
A Magyarországi Református Egyház 1948/51-es liturgiái reformja nyíltsággal ki kell jelenteni, hogy ha nem volna dunamelléki püspök, a Liturgia ellen a legnagyobb küzdelmet indítaná,.. Ravasz László a részletes tárgyalás előtt még szót kér és újra összegzi véleményét: A presbitériumok igenis helyeslő beleegyezésüket nyilvánították, hiszen csak beküldhették a véleményüket, a körlevél nem volt imperativ. A továbbiakban pedig így figyelmeztet: A reformot a Zsinat elfogadta, óriási történelmi felelőtlenség volna befejezedenül hagyni. Az 1929/30-as ennél sokkal radikálisabb volt, mégis zavar nélkül elfogadottá vált. A hozzászólások után a Tanács az előterjesztést elfogadja és hozzákezd a részletes tárgyaláshoz. A részletes tárgyaláson Kiss Roland hozzászólását ott kezdi, ahol az előbb félbehagyta, közli, hogy nem jó az időpont. A Tanács munkáját megkönnyítendő a tagok megállapodnak, hogy a vizsgálat tárgyát képező paragrafusokról folyjék a vita. Ezek után rövid idő alatt megszületik a konszenzus, az úrvacsorái liturgia módosítása egyértelmű helyesléssel találkozik.60 A végső szavazás alapján a Tanács kimondja, hogy „a függőben lévő paragrafusokat elfogadja, arra nézve hiteles szöveget állapít meg”. Az ülés végén ismét Balogh Jenő az, aki összefoglalva a történteket, ünnepélyes pillanatok tanújának nevezi magát és a megjelenteket, hálás Istennek, hogy részt vehetett benne. Megköszöni Ravasznak és a bizottságnak, hogy az elvégzett munka gyümölcséből immár az egész magyar református egyház részesedhet. A meg nem valósulástól függetlenül a liturgiái reform valóban kiemelkedően fontos pillanata volt a kor egyházi életének. S bár mi ítélhetne meg jobban egy gyakorlati rendszert, mint maga a gyakorlat, a feltárt elvek, a liturgiái reform belső mozgatói valóban érdemesek a hálaadásra. A Református Egyház 1951. februári száma így tudósít a fentiekről: „A Zsinati Tanács a beérkezett presbitériumok észrevételeit beható tárgyalás alá vetette és a Rendtartás szóban levő harmadik paragrafusának szövegét is megállapította. Egyben a Zsinati Tanács az így minden pontjában végleges szöveggel megállapított Istentiszteleti Rendtartást 1952. év január hó első napjával életbe léptette. Addig a jelenlegi Istentiszteleti Rendtartás marad érvényben.”61 Összefoglalásként elmondható, hogy ha igaz volt a megállapítás: nincsen reform életbeléptetés nélkül, akkor igaz az is: hiába a kitűzött életbeléptetési idő, ha a Rendtartás kiadására nincs javaslat, ha nincs a gyüleke60 Csak a dunamelléki főgondnok értedenkedik, mely értetlenkedésére Ravasztól kapja meg a választ. Kettejük alkalmi párbeszéde így hangzott: Kiss: Körül kellene írni a méltatlanok körét, kik azok, akik méltadanok és kik azok, akik méltók a sákramentumból részesülni. Ravasz: Méltó mindenki, akiben őszinte bűnbánat van. 61 RE III. évf. 4. sz. 1951. február 15. 4. o. 73
