Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kovács József: A Magyarországi Református Egyház 1948/51-es liturgiai reformja
Kovács József A Zsinati Tanács ülésének 7. tárgypontja volt az Istentiszteleti Rendtartás életbeléptetése. A vita Ravasz László előadói jelentésével kezdődik, melyben lehetőséget kér arra, hogy az előzetesen elkészített és kiadott jelentését, az azóta beérkezett presbitériumi válaszokkal kiegészíthesse. A jelentésben a presbitériumok helyeslő beleegyezéséről tudósít. Elmondása szerint, kevés vélemény érkezett vissza, ám az a kevés helyeslőén nyilatkozott. Az ő elképzelése szerint a ’nem válaszolók’ véleményét nagy többségben pozitívnak lehet tekinteni. Az előadói jelentés alapján a tervezet nem rossz, legalábbis nem rosszabb, mint elődei. Mindenképpen szükséges az új rend. Ravasz László „jól tudja, hogy a liturgiától önmagában még élet nem származik, de minden öntudatos egyházi élet megtermi a maga liturgiái correctioját”. Balogh Jenő, a konvent volt világi elnöke megköszöni a tervezetet, és háláját fejezi ki a reform elkészültéért. Győry Elemér úgy fogalmaz, hogy mindenképpen el kell fogadni a végleges formát, Enyedy Andor óriási jelentőségűnek nevezi, és mikor elfogadását javasolja, arra is hivatkozik, hogy sok helyütt már elfogadásra került. Cseh Szombathy László szerint is szükséges és elengedhetetlen az új liturgia. Ellenvélemények is akadtak. Elsőnek Kiss Roland emelkedik szólásra és — a jegyzőkönyv szerint — : „bátran áll ki azon véleményével, hogy ez a reform ma egyáltalán nem időszerű, mert minden reformtól óvakodni kell. Csodálja, hogy mégis éppen Ravasz László püspök lép ki ezzel a nagy horderejű javaslattal. Csak fokozzuk vele az egyház elleni agitatívumot, mert... provokatívan is hathat ”.59 Kiss Rolandhoz Gaál István csatlakozik, aki aggodalmának hangot adva kijelenti, hogy nagy zavart fog előidézni az új rend éppen ezért — idő- szerűdensége miatt — el kell halasztani a bevezetését. Enyedy Andor újabb hozzászólásában figyelmezteti a jelenlévőket, hogy a Tanácsnak nem a reform egészéről, csak a kérdéses paragrafusokról kell dönteni. Ezen felül már csak a bevezetés időpontjának kitűzése a feladat. Kiss Roland újabb hozzászólásában arra figyelmeztet, hogy a presbiterek hallgatása negatívum. Nem javasolja a bevezetést. Ezekre visszhangzik Bereczky Albert hozzászólása, aki közli:,,... a legnagyobb ta — feltehetően — nincs. Az idézetek még pontosabb helymeghatározására így nem volt lehetőségem. /K.J./ 59 A Kiss által sorolt érvek közül egy sem állja meg a helyét. Elég csak arra figyelni, hogy kik és milyen törvényes felhatalmazással, felkészültséggel, stb. munkálták és szorgalmazták a változást. A főgondnok érvei a korban - is - megszokott álérvek. /K.J./ Kiss Roland (1888-1967) a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka 1949-től 1956-ig. Megválasztása hatalmi nyomásra történt, erről ő maga számol be lemondólevelében. /Utóbbit teljes egészében közli Pap László, Tiz év és ami utána következett 1945-1963 c. könyve a 11. sz. függelékben (335-342. o.)./ Előde Lázár Andor volt, kinek politikai nyomásra kellett távoznia 1948-ban. Az ekkor kiirt választást Kardos János nyerte, ám őt a diktatúra egyházi eszközei félreállították. 72
