Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kovács József: A Magyarországi Református Egyház 1948/51-es liturgiai reformja
A Magyarországi Református Egyház 1948/51-es liturgiái reformja „Az Istentiszteleti Rendtartás revízióját az egyetemes konvent elrendelte. Az ebben a tárgyban folytatott tanácskozások eredményeként elkészült tervezetet azzal a kéréssel küldjük meg, hogy méltóztassék azt gondosan átvizsgálni és nagybecsű észrevételét legkésőbben május 1-ig a konventi irodához eljuttatni.” A körlevél szól arról is, hogy a Liturgiái Bizottság és annak javaslata alapján a konvent május második hetében készül a beérkezett véleményeket megvitatni. Ezt követően még marad idő a tervezet megküldésére a presbitériumok49 felé.50 Az elnökség elgondolása szerint a további menetrend így alakulna: „... a presbitériumoktól a tárgyalást és állásfoglalást június végéig kérjük, hogy azok az egyházmegye és az egyházkerület közgyűlése, illetve tanácsa útján augusztus végéig a zsinat liturgia-ügyi bizottsága elé kerülhessenek. A szeptember végére, október elejére tervezett zsinat alkotná meg az Istentiszteleti Rendtartás végleges szabályát”. A koncepció tehát ez volt, s azért érdekes erre figyelni, mert ebből a feszített tempójú ügy-rendből nem látszik az a fajta késleltetési- visszafordítási szándék, amely egy év múlva jellemzi majd a zsinati elnökséget. Pontosan érzékelhető a — legalábbis betű szerint veendő - szándék a liturgia-revízió elvégzésének befejezésére. A Liturgiái Bizottság május 10-én összeült, hogy az ismert fejleményeket figyelembe véve kérje a következő konventi ülésen a végleges terv elfogadását. A Református Egyház 1950. június 1-ei számában megjelent tudósítás51 szerint a Konvent május 12-13-án tartott tanácskozásain: 49 A Magyarországi Református Egyház alapját az önálló egyházközségek (ún. anyagyülekezetek) képezik, kettős elnökséggel (lelkipásztor, gondnok). Az egyházközséget a presbitériumok vezetik a már nevezett kettős elnökséggel. Egyházközségek alacsonyabb területi szinten egyházmegyékbe, nagyobb egységben egyházkerületbe tömörülnek. Az egyházmegyék választott vezetői az esperesek, a kerületi vezető a püspök (természetesen itt is gondnokokkal kiegészülve). Az egyházközségek önálló jogi személyek, felettük az espereseknek és a püspököknek szervezeti, de nem tartalmi rendelkezési joga van. A törvénykezést az ún. zsinat végzi - melybe egyenlő arányban lelkészi és világi tagokat az egyházmegyék delegálnak - (két zsinati ülésszak között a vizsgált korban a Konvent) , de a végrehajtás és az ellenőrzés a kerületek és a megyék dolga. A második világháború utáni református közállapot részben az elmúlt korszak örökségeként, részben a formálódó egyházi diktatúra követelményeként korántsem mutatta a magyar református egyházalkotmány előbb sorolt követelményeihez képesti megfelelést. Ettől függetlenül az alapvető „jogi” úthoz a reform készítői ragaszkodtak. Előbb tervezet, majd széleskörű vita, ezt követően egyházmegyei állásfoglalás, majd egyházközségi véleményezés. 50 Az esperesekhez küldött anyagot többletpéldányokkal toldották meg, hogy az egyházmegyékben néhány, a téma iránt különösen is érdeklődő lelkész is olvashassa őket. Például a debreceni teológia tanári karából Czeglédi Sándor, Makkai Sándor, Erdős Károly, Kállay Kálmán, Pákozdy László Márton, Tóth Endre, Török István kapott példányokat. Zsinati Levéltár 2. a. 314.2310/1950. 51 RE II. évf. 11. sz. 1950. június 1. 12-15. o. 69
