Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kovács József: A Magyarországi Református Egyház 1948/51-es liturgiai reformja
A Magyarországi Református Egyház 1948/51-es liturgiái reformja 10. Egyéni hitvallás /Kérdések és feleletek./ 11. Az úrvacsora sákramentumának kiszolgáltatása 12. Nagy imádság /Főpapi imádság./ 13. Az Úr imádsága /A gyülekezet fennhangon mondja./ III. Búcsúvétel és elbocsátás 1. Jelképes hálaáldozat /adakozás/ éneklés közben 2. Hirdetések 3. Záróének 4. Áldás A gyülekezet énekléssel, rendben távozik.26 Zárásként a kar még állást foglal az igehirdetés fontossága mellett, fontosnak tartja megjegyezni, hogy nem a liturgia megváltoztatása az út egy eszményibb istentisztelet felé,27 hanem épp fordítva, a lelkész és gyülekezet aktív, napi kapcsolatából, a rendszeres lelki felkészülés munkájából a Lélek megáldásával lesz képes az egyház a megújulásra. Levelük végén a tanári kar tagjai kérik a liturgiaügyi előadót, terjessze a bizottság elé ezt a javaslatot. 4. Ravasz László tervezete A Liturgiái Bizottság folytatódó munkája Az egyetemes konventi és zsinati elnökségi tanács 1949 novemberében tartott ülésén a Liturgiái Bizottság előadója részletesen beszámol az elvégzett feladatokról és a zsinati tanácstól elvi állásfoglalást kér a további munkálatokra nézve. Ravasz elmondja, hogy „... a reform jelentéktelen javítással indult, de a Rendtartás alapos átdolgozására vezetett... ma már a szabályrendelet tervezete készen van és rövid idő alatt közölhető a theologiai karokkal és az egyházmegyékkel...”28 Emellett Ravasz ír a Példatárnak a homiliás istentiszteletekről szóló részéről, annak szükséges kiegészítéséről, ezeken felül pedig arról, hogy az új Ágendába feltétlenül szükséges a régiből a használható imádságanyagot átvenni. Az előadó ezek után a legfontosabbakban kéri az elnökségi tanács állásfoglalását, ez pedig a teljes istentisztelet kérdése. Az ülés jegyzőkönyvvezetője szerint Ravasz így érvelt: 26 Lásd 15. jegyzetpontot. 27 Ezek a megjegyzések a kar egyik megbecsült tagjának, Török Istvánnak kérésére kerültek a levélbe. O ellenvetéseinek és megjegyzéseinek néhány elemét személyesen is megírta Ravasznak. Mivel a levélben semmi lényeges újdonság nincs a már közöltekhez és a még közlendőkhöz képest, annak ismertetésétől eltekintek. Maga az irat megtalálható: Török István 1949. november 12-én kelt levele Ravasz Lászlóhoz, TtREL II. 2. c. 55. 28 Kivonat az egyetemes konventi és zsinati elnökségi tanács 1949. november 15-én tartott ülésének jegyzőkönyvéből, Zsinati Levéltár 2. a. 314. iktatószám nélkül 63
