Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Károly Zsolt: Adottságok, tények, metaforák - avagy mit lát egy látlelet?
Adottságok, tények, metaforák - avagy mit láttat egy látlelet? ségét is érezzük. A globalizáció előrehaladtával a lokalitás és az általa képviselt hagyomány fogalma és szerepe felértékelődik. A kérdés az, hogy mit jelent akkor most a lokalitás? Egy lehetséges választ Arjun Appadurai megfogalmazásában had idézzek: „számomra a lokalitás mindenekelőtt kapcsolatokat és kontextusokat, és nem fokozatokat vagy térbeliséget jelent. Összetett fenomenológiai minőségnek tartom, melyet a társadalmi közvedenség érzete, az interaktivitás technológiái, és a viszonylagossá vált kontextusok közötti kapcsolatsor hoz létre. Ez a fenomenológiai minőség, mely a cselekvőerő, társulási hajlam és a reproduktivitás különböző változataiban fejeződik ki, elsődleges jellemzője a lokalitásnak mint kategóriának (vagy tárgynak)... Ezzel szemben a szomszédság kifejezéssel utalok azokra a ténylegesen létező társadalmi formákra, amelyekben a lokalitás mint dimenzió vagy érték, változatos módon nyilvánul meg. A szomszédságok ebben az értelemben olyan megragadható közösségek, amelyeket realitásuk — legyen az térbeli vagy virtuális — és társadalmi reprodukcióra való képességük jellemez .”67 Minden lokalitás törekszik arra, hogy létrehozza a saját lokális szubjektumait, olyan társadalmi szereplőket, akik a rokonok, barátok, szomszédok és ellenségek meghatározott köréhez tartoznak. A lokalitás jelét sok kultúrában a testen is rögzítik — tetoválás, különböző megfosztási rítusok, stb. által - illetve vannak olyan kötelező, a nyilvánosság bizonyos fokán túl állandóan látható elemei pl. viselet — melyek által az egyének „a lokalitást testesítik meg, ugyanakkor egy társadalmilag és térben meghatározott közösségbe helyezik a testet.”68 A lokális szubjektumok teremtésének egyik legfontosabb eszköze a helyi tudás, ami többnyire „annak az ismerete, hogyan hozzuk létre és teremtjük újra a lokalitást a szorongás és entrópia, a társadalmi elhasználódás és szakadatlan változás, az ökológiai bizonytalanság és kozmikus illékonyság, a rokonok, az ellenségek, a lelkek és mindenféle kvarkok állandó kavargása közepette. (...) A helyi tudás alapvetően annak ismeretét jelenti, hogy miként kell megbízható lokális szubjektumokat, valamint olyan lokális szomszédságokat létrehozni, amelyekben ezek a szubjektumok felismerhetők és szervezhetők lesznek. Ebben az értelemben helyi tudásnak nem azt tekintjük, ami alapvetően ellentétben áll egyéb tudásokkal — és (nem lokális nézőpontból) a megfigyelő kevésbé lokalizáltnak tart -, hanem amit a helyi teleológia és éthosz annak tekint.”69 Ebből a perspektívából nézve a lokalitás elhelyezhető, és értelmet nyer a globális térben — ám a fogalom újragondolását nem tudjuk megspórolni. 67 Appadurai, Arjun: A lokalitás teremtése. Regio, 2001. 3. sz., 3-4. p. 68 Appadurai: i.m. 5. p. 69 Appadurai: i.m. 6. p. A probléma egy másik megfogalmazását ld. Bausinger, Hermann: Népi kultúra a technika korszakában. Budapest, 1995, Osiris-Századvég, 53-61. p. 51
