Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Károly Zsolt: Adottságok, tények, metaforák - avagy mit lát egy látlelet?
Adottságok, tények, metaforák - avagy mit láttat egy látlelet? Elsajátítása segít kommunikálni az evangéliumot, segít a szabadulás útját megmutatni a velünk együtt „függőknek”. 3.3. A hagyomány és szokás leválasztása a kultúráról kétszeresen is indo- kolatian. Egyfelől azért, mert a hagyomány és szokás, a tradíció a kultúra része, életének és továbbörökítésének egyik alapvető módja. Másfelől azért, mert a Szerző maga is úgy határozza meg a tradíciót, mint ami az identitáskonstrukció alapvető részeként segíti a társadalom ellenállását, nemegyszer a megmaradás egyedüli biztosítéka, életet irányító tényező, azaz: kultúra. így tehát maga teszi feleslegessé a szétválasztást. Vagy mégsem? A szétválasztással ugyanis indirekt módon adja meg valóságképe egyik — eddig is sejtett — meghatározóját: kultúrája a múltba vetett. Megfogalmazásai által az a már bemutatott, tradicionális vallásosság telítődik értékkel, mely „korántsem mindig a Ulek indíttatásától fűtötten, sokkal inkább magának a hagyománynak és szokásnak sajátos formalitásához^ igazodva" alakítja egyházunk mindennapi életét, s amelyet egyébként ritka esetben szoktunk szeretni. Hagyománnyal kapcsolatos állásfoglalását egy idézettel foglalja össze a Szerző: „a% a nemzet, mely nem becsüli meg múltja haladó hagyományait, roppant jelenben ható erőforrásokat dugaszul el. ”63 Ez a szövegrészlet egy olyan fogalmat idéz fel, melynek megjelenése - a közzétevő médiumot is figyelembe véve — itt tragikus. Ezért mielőtt magával a koncepcióval foglalkoznánk, szánjunk néhány mondatot a fogalmi keret elemzésére. A haladó hagyomány fogalmáról van szó. „A haladó jelző azt jelenti, hogy számunkra azok a hagyományok értékesek, melyek az egész társadalomhoz, nemzethez szólnak, megfelelnek művelődési célkitűzéseinknek, és elősegítik azoknak minél teljesebb megvalósítását.”64 Mindez nagyon szépen hangzik, szinte egybe is vághatna a fentebb felvázolt koncepcióval, azonban talán nem árt felidézni, hogy ez a fogalom a Rákosi rendszer — valamint a későbbi „puha diktatúra” — kultúrpolitikájának egyik kulcsfogalma volt. S talán ismét — inkább csak a fiatalok kedvéért — nem árt felidézni azt sem, hogy lényegében mit takart a fogalom, mik is voltak azok a „művelődési célkitűzések”: „Politikai uralomváltozás gyakran együtt jár azzal, hogy az új hatalmi elit többé-kevésbé más nézőpontból láttatja a történelmet. Eldönti, mit részesít előnyben, mit sorol hátrébb. A polgári berendezkedések nem törekszenek kizárólagosságra, a diktatúrák általában igen. Ismert, hogy a kommunista ideológusok nálunk milyen páratlanul durván 63 Gulyás Mihály: Tétova gondolatok a hazáról. Kortárs, 1969. 5. sz. 776. p. Idézi Novák: i.m. 68. p. Gulyás cikke a maga idejében jelentős, reflektált írássá vált. Kérdés, hogy tárgyalt Szövegünk milyen identikus kapcsolatban lehet vele... 64 Balassa Iván — Ortutay Gyula: Magyar néprajz Budapest, 1980, Corvina, 664. p. 49
