Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sell, Alan P. F.: Isten nyilvános tisztelete
oa Sárospataki Füzetek 2003/1 so minanciájú korban óvatosnak kell lennünk, nehogy olyan kritériumokat és nyelvezetet használjunk tévesen, melyek az élet más területein helyénvalók, de nem az egyházi szolgálatban. Az elsődlegesen fontos kérdés mindezek mögött: Mi történt a lelkipásztori elhívásról szóló tanításunkkal? Ha az egyház elsődleges feladata az Isten tisztelete, akkor azoknak, akik arra hívattak el, hogy az Isten népét ebben vezessék, nagyon alázatosnak kell lenniük ebben a kérdésben. Sok talentumra lehet szükségük, de elsősorban arra — hadd folyamodjam Thomas Carlyle szavaihoz —, hogy ismerjék Istent, de „ne csak hallomásból”.1 Az Isten pedig, Akit ismerniük kell, a szent szeretet Istene, Aki Fiában keresi és megtartja az elveszettet. Szükséges, hogy a lelkipásztorok szeressék azokat, akikhez elhivattak. A lelkipásztorság nem egy a többi foglalkozás közül, a lelkipásztor nem pusztán egy alkalmazott, a lelkipásztor és a gyülekezeti tagok kapcsolata szent. Félelmetesen gyönyörűséges ez a szolgálat, ezért van szükség arra, hogy a leendő lelkipásztorok elhívás tudata a legnagyobb szeretettel és szigorral megvizsgáltassék. Ahonnan én jövök, ott ötven évvel ezelőtt az volt a gyakorlat, hogy a teológiára jelentkezőknek legalább két éves laikus igehirdetői gyakorlattal kellett rendelkezniük. Ezek után meg kellett jelenniük a lelkészi bizottság előtt és, válaszolniuk kellett a kérdésre: miért akarnak lelkipásztori szolgálatba állni, és miért nem kívánnak inkább laikus szolgálattevők maradni? A várt válasz az Egyház elsődleges céljával volt kapcsolatos: az Isten népének vezetése az Isten tiszteletében és az O kegyelme Evangéliumának hirdetése. Az a válasz, amelyik arra szorítkozott, hogy az illető a társadalom segítőkész és hasznos tagja szeretne lenni — ahogyan azt minden jóravaló humanista is gondolhatja — tiszteletreméltó szemöldökök gondterhes összeráncolását eredményezte csak. Magától értetődik, hogy lelkipásztoraink a lehető legjobb képzést érdemlik meg. A lelkészképzés tartalmát a szolgálat mint elhívás természetének megértése kell hogy formálja. Formálnunk, nem pedig egyszerűen informálnunk kell a szolgálatra készülőket. Olyan lelki- pásztorokra van szükségünk, akik tudják, hogyan kell imádkozni, akik 1 Idézi Alan Fiavei, „The place of the evangelical in the Church of today,” The Monthly Record of the Free Church of Scotland’ January 1969, 14. so 14 oa
