Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 1. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből

os Sárospataki Füzetek 2003/1 ao

szűk családnak megtartott alkalmak — minden esetben a kultúrházban kerültek megtartásra.

Az idők előrehaladtával a menü is változott. A sóskenyérhez valamilyen egyszerűbb felvágottat is kínáltak már, megjelent a pogácsa, a bor mellé különféle üdítőket is hoztak, ami azzal járt, hogy egyre nagyobb kiadást jelentett a torok megrendezése. Tulajdonképpen a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez volt az egyik legdöntőbb oka annak, hogy mára már a kultúrházban sem rendeznek torozást. Erről azonban később bővebben szólunk majd.

A gyülekezetben régtől fogva működött énekkar, pontosabban férfikar. Körülbelül 20 fő alkotta, és négy szólamban énekeltek. Ezt a torokkal kapcsolatosan azért kell megjegyeznünk, mert abban az esetben, ha az énekkar valamelyik tagja vagy a tagok közveden hozzátartozóinak egyike hunyt el, akkor a tort minden esetben a templommal szemben levő református iskolában tartották.

1.4. A torok liturgiája

A temetést követő toroknak megvolt a maguk liturgiája. Meg kell jegyezni, hogy sajnos ez a szokás kihalt, illetve úgy kell pontosíta- nunk, hogy bár kihaltnak tekinthető, mégis egy-egy alkalommal, nagyon ritkán, még némely család tart tort. így figyelhettem meg magam is, hogy miként zajlanak le ezek az alkalmak, és milyen liturgiával.

Miután a nép megérkezett akár korábban a halottas házhoz, akár a kultúrházba, egy darabig vártak, amíg úgy látták, már nem szállingózik senki — el lehet kezdeni a torozást. Előzőleg a férfiak kijelölték az alkalmi fungenst, aki levezeti a tort. Erre nem volt különösebb szabály, mindig megegyeztek, hogy azok közül, akik erre kaphatók voltak, ki fogja levezényelni a tort. Akikre így tekintett a nép, azoknak megvolt a maga halottas ének gyűjteménye, amit használtak a torozáshoz. Ezek egyszerű, kézzel írott füzetkék, lapok voltak, amiről diktálással énekelték az énekeket.1

1 Diktálás: magadott dallamra úgy énekelték az éneket, hogy a diktáló elmondott egy sort az ének szövegéből, elkezdte és vezette az éneket, a nép pedig hozzá kapcsolódva sorról sorra haladva így énekelt. Abból a korból ered e szokás, amikor még nagyfokú volt az írástudatlanság, és drágák is voltak a zsoltárok.

gO 100 03