Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 1. szám - HELYREIGAZÍTÁS - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)
A KERESZTYÉN TÁRSADALOMNAK VÉGE - DE KRISZTUSNAK NEM a két egyetemi lelkész marasztalta el. Fájlalta, hogy a diákok - akiket a társadalom minden erőforrással elhalmozott annak reményében, hogy majd a haladás előrevivői lesznek, és nagyot alkotnak a művészet, a megfigyelés és a megértés terén - azzal degradálják magukat, hogy „abba menekülnek, amibe a gondatlan, züllött alakok menekültek mindig is, mindenhol - a Kábulatba és az Agyba". Leköszönő beszédében azt mondta, hogy az egyetem elsődleges küldetése és az ember legmagasabbrendű törekvése az, hogy Istent lássa; Istent látni pedig annyit jelent, mint érteni, ismerni a dolgok misztériumát, és ezt nem lehet elérni sem a legjobb felfogóképességgel, sem a legfelvilágosultabb gondolkodással, sem az érzékek elkényeztetésével, sem jócselekedetekkel, egyedül csak a szív tisztaságával. Arra biztatta a diákokat, hogy forduljanak el az egyetemi világ szeszélyes művészetétől és irodalmától - azaz Pintértől, Beckettől, Burroughtól és a Beatlestől -, ösz- szefoglalva: a materialista világ rossz álmaitól. Vagy Krisztus, vagy semmi más - vallotta. Egyetlen nyilvános nyilatkozat sem hangzott el azonban, amelyik Muggeridge álláspontját támogatta volna. Muggeridge felvevő stúdiókban vagy nyilvánosság előtt elhangzó csípős megjegyzései feltűnően ellentétben állnak azzal a szelídséggel, ami magánemberként jellemzi. Türelmes mindenkivel, akinek komoly kérdései vannak, és hamar könnyekre fakad mások gyászát látva - ez olyan beleélő képességről tanúskodik, amely kévésünk sajátja. Evről- evre derűsebb és humorosabb. Ez a szelídség korántsem paradox. Úgy van nála is, mint Jézus esetében, nyilvános fellépésének tisztasága és ereje nagyrészt hatalmas szívével magyarázható. John S. North University of Waterloo 91
