Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Ferenc: Kiváltság és felelősség - gondolatok liturgusi szolgálatunkról

Kádár Ferenc mind a gyülekezet, mind a pap a Szentlélek eszköze és alkotása" - olvassuk Ravasz László szavait a régi Agendában23. Nincsen nagyobb kiváltság, mint engedelmesen és aktívan részt venni Isten akaratának ebben a megvalósulásában: az istentisztelet­ben. Az Istent „lélekben és igazságban" (Ján 4,24) imádó gyülekezet egésze kell, hogy átélje ezt - de különösképpen át kell éreznie ezt an­nak, aki az Ige szolgájaként nemcsak résztvevője, hanem vezetője is a gyülekezeti istentiszteletnek. A liturgus életének és kegyességének meghatározó tényezője kell, hogy legyen az Isten nagysága előtti szüntelen alázat és kegyel­me iránti örvendező hálaadás. Ha életének istentiszteletében ezek jelen vannak, akkor a lelkipásztor szeretni fogja az istentiszteletet. O lesz az első, aki számára jó értelemben vett „élményt" jelent temp­lomba és gyülekezeti terembe menni. Nem önmagára, fáradtságára, vagy éppen önerejére fog nézni, de nem is a gyülekezet iránti érzelmei vezetik az istentiszteleten - hanem Isten Szentlelke indítja és vezeti az egész liturgiában. O lesz az első, aki megtapasztalja az Úr jelenlétét. O lesz az első, aki számára valóban találkozás lesz az istentisztelet. Ha a liturgus így tekint a szolgálatára, akkor nem fog kettéválni előtte az istentisztelet és az élet, hiszen az igazi istentisztelet az élet tükröződé­se, a valóság integráns része, ahogyan azt egyre többen újra felfede­zik.24 A szolgálatát kiváltságként elfogadó liturgus példája hatni fog a gyülekezetre. Hűséges szolgálatát Isten olyanokkal áldja meg, akik szintén egyre jobban szeretik az istentiszteletet, mert az számukra is a Szentháromság Isten jelenlétének, a vele való találkozásnak csodálatos alkalmává lett. Ez teszi a liturgus számára a szolgálatot nemcsak kiváltsággá, hanem felelősségteljes munkává is. 3.0. A liturgus felelőssége. Az a lelkipásztor, aki az istentiszteletre érkezve a felemeltetésnek, a kegyelem elnyerésének csodáját éli át, egy másik érzést is kell, hogy érezzen, sokszor egyre nehezedő teher­ként. Ez az érzés annak komolyan vétele, hogy milyen mérhetetlen felelősség istentiszteleti szolgálatot végezni. 23 Agenda, A Magyar Református Egyház liturgiás könyve, Szerk.: Dr. Ravasz László, Budapest, 1927. 13.0. 24 Ld. Joan Kahn-Schneider: Worship the Context for Preaching; in: William F. Schulz: Transforming Words, Boston, 1996. lOlkk.; vö.: R. Clapp, i.m. 111k. 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom