Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

Abban a pillanatban érzem, ezt a „ziccert” nem hagyhatom ki, pedig már hárman is sietnek segítségemre. „Hát, ha az egyik bírja, a másiknak is bírnia kell?” Nagyot kacagunk valamennyien.

A tiszteleten azért nem esett csorba. Különben is kiderült, hogy éppen, mert reggel a tehén elvitte, egy földberögzített ékhez oda szegezték a támasztó fenyőtörzset.

74. „Öngyilkos”? kiskatona

Utolsó temetési szolgálatom volt Bojton. A 19 éves fiú előtte három héttel volt otthon szabadságon. Nagyon vidám volt, mondja az ösz- szetört édesanya. Menyasszonya is azt állítja, hogy semmi szomorúság nem látszott rajta. Mint a villámcsapás, úgy érte őket a távirat a fiú tragikus haláláról.

A honvédség saját halottjának tekinti, dísztemetést rendez. Egyházi szertartásról azonban szó sem lehet. Próbálom rávenni az édesanyát, hogy majd a katonai tiszteletadás után kimegyünk a sírhoz, és megtartjuk az egyházi szolgálatot. Hajthatatlan. Meg is szégyenülök. Merészet gondolok és kérem, küldje el hozzám a politikai dsztet. Különös, de másnap eljön. Szelíden tiltakozom eljárásuk ellen. A mi fiaink is eleget tesznek hazafias kötelezettségüknek. Szükség esetén védik a hazát. Végül beleegyezik. De csak akkorra érkezzünk a temetőbe — csak ott lesz a végtisztességtétel —, mikorra ők végeznek. Az övék elhúzódott, kissé korán érkezünk. Szól a gyászinduló. Meglepődöm, mert egy tiszt lép elém, jelenti, hogy végeztek, és utasítást kér. Semmi utasításra nem vagyok illetékes, beszéljen a családdal.

Az édesanya ragaszkodik ahhoz, hogy ne a munkaruhába öltözött kiskatonák földeljék el fiát, hanem a rokonok és barátok. A szakasz nem várhatja meg az igehirdetést. A Rákóczi induló hangjai mellett díszlépésben elvonul. Csupán a politikai tiszt marad végig.

Sok a mendemonda a fiú halálával összefüggésben. Tény, hogy halotti bizonyítványt a szülők még hónapok múlva sem kaptak kézhez.

Az Ige szól: „A titkok az Úréi, a kijelentett dolgok a mieink.” (5 Móz. 29:29) Ne azon gyötrődjünk, mi is történt, próbáljunk megsebzett szívünkkel Urunk kijelentett ígéreteire támaszkodni. „Ő a minden vigasztalásnak Istene és Atyja.”