Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk
GS Sárospataki Füzetek 2002/2 SO mennem kell vendégeimmel. Megígértem, hamarosan felkeresem őket lakásukon. ígéretemet megtartottam, így kezdődött barátságunk. Mindkét gyermeküket én kereszteltem meg. 71. Pető Zoli embersége Kissé értelmi fogyatékos, de mindig derűs. Talán éppen azért?! Élete derekán van, munkaképes. O tartja el öreg szüleit. A vasútnál dolgozik, segédmunkás. Mielőtt indulna Biharkeresztesre, reggel jókor elrendezi a jószágot, odakészít mindent édesapjáéknak. Édesanyját különösen szereti és félti. O ágyban fekvő beteg hosszú idő óta. Mikor Zoli délután haza jő, a jószág gondozása mellett a főzést és takarítást is elvégzi. Időnként meglátogatom őket. Édesapja egy alkalommal bizalmasan közli: „Tetszik tudni, ennek nem kellenek a nők, nem férfi talán.” Néha — hétvégén — áthívom egy kis favágásra. így nem megszégyenítő az anyagi segítés. Különben is szeretek vele beszélgetni. Szűk a témakör, de meghatóan mély emberség, tisztaság árad lényéből. Gyermeki hittel hisz Jézus Krisztusban. Nagyobb gazdagság ez mindennél. Nem keseríti el, hogy sokan megmosolyogják, ékelődnek vele. Viszont a legkisebb megbecsülés is ragyogóvá teszi arcát. Van egy nővére, Budapesten él. Ritkán jön haza. Divatosan, drága ruhákba öltözik. Ékszerek csillognak rajta. Mindig azért jön, hogy „megrakodva” utazzék vissza. Nem kétséges, hogy melyikük boldogabb! 72. Feri bácsi kérése A főutcán találkozunk össze. Melegen kezet rázunk. Régen volt nálunk tiszteletes úr — mondja szemrehányóan. Mindig nyíltan beszélünk egymással. Nincs értelme, hogy elmenjek, Feri bácsi úgysem adja vissza a látogatást — mondom. Azonnal érti, hogy miről van szó. Van ő olyan becsületes ember, mint azok, akik mindig ott ülnek a templomban, az első sorban. Lehet, de bármikor beszélgetünk, mindig káromolja Istent. Szinte egy mondatot nem tud elmondani, hogy az O nevét „hiába fel ne vegye”. Nem először mondom már neki.
