Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

G8 Sárospataki Füzetek 2002/2 SO 65. Juliska is jót akart Férje torokrákban halt meg, aránylag fiatalon. Egyetlen fiúknak min­dent megadtak — ahogy ez ma eléggé általános falun is. A kis Zsiga elismert fodrásszá lett a városban. Felesége ugyanabban a szakmában dolgozik. Hamarosan építkezni akarnak, a bérlakás már nem felel meg igényeiknek. A fiú egyre többet motorozik haza édesanyjához. Rágja fülét, hogy adja el házát a hatalmas kerttel együtt. Az épület a falu közepén van, szemben a tanácsházával. Juliska jön tanácsot kérni. Nem pontosan ilyen esetre szól, mégis az az Ige jut eszembe, mikor valaki felkereste Jézust, vegye rá testvérét, ossza meg a vagyont. A válasz ugye az volt: „Asszony, ki tett engem bíróvá köztetek?” Nem szívesen szólok bele az ilyen dolgokba — mondom. Testvéri véleményemet szorgalmazza, mit tennék én hasonló helyzetben? Végül csak kibököm: nem adnám fel függedenségemet. Nemcsak magamért, gyermekemért sem. Juliska mégis feladta. Építettek neki külön szobát, külön bejárattal. Egy év múlva újra találkozunk, csont és bőr. Lefogyott, megörege­dett. Nem panaszkodik. Ennyi azért kibuggyant szívéből: „...pedig tessék elhinni, én jót akartam.” Nem kell bizonygatnia. Olyan is volt a faluban, aki Debrecenből visszajött, és volt szép háza helyett vásárolt magának egy szegényes viskót. 66. Most már mennék Albert bácsi keménykötésű és keményszívű parasztember. Először egy építkezésnél találkoztunk. Igen hetykén beszélt velem. Második találkozásunk kiskapujuk előtt volt. Beteget látogatni men­tem az utcájukban. Megálltam előttük. Férfiasán kezet ráztunk. Nem hívott be, én hívtam őt Isten házába. Nevetve válaszolt: „Ne tessék haragudni, a templomozás vénasszonyoknak való.” Majd még meg­tudhatja, hogy nem — válaszoltam sértődöttség és vita nélkül. Talán 3-4 esztendő telt el. Hallottam a megdöbbentő hírt, hogy Al­bert bácsi rákos beteg. Mentheteden, kiadták a kórházból. Lemegyek, meglátogatom. Ágyban fekszik, nem is tud fönt járni. Kedvesen fo­gad. Szinte azonnal mondja, hogy barátommal feküdt egy szobában a kórházban. Küldi is köszöntését. go 166 oa

Next

/
Oldalképek
Tartalom