Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

03 Sárospataki Füzetek 2002/2 SO

azonban üres. Megyek a kékszínű kannához, egy csepp víz sincs benne.

Sietek a kúthoz. Hálás vagyok, amiért senkivel sem találkozom. Nem kell magyarázkodnom, miért rohanok.

Valaki mégis meglátott. Néhány hét múlva az eset után, abban a meggyőződésben, hogy helyesen cselekedett, dicsekedve mondja: „Jól megmostam az unoka fejét, legalább vizet vihetnének a nagyapjuknak."

Elárulja, hogy nem sok értelme volt, mert azt a nyers választ kapta: „majd visz a pap.”

54. Toldi temetés

A fiatalember estefele érkezik. Motorkerékpárral. Az erős, csontokig ható északi szél, egyszer-egyszer zúdítja a havas esőt. Néhány percig kimenni is kellemeden a házból, hát még motorozni. Tudom, én is másfél évig közlekedtem vele. Előbb egy kis Schwalbé-val, majd nagy Pannóniával. Mindkettőt valaki letette a parókia udvarán, forgalmi engedéllyel együtt. Más-más időben.

Epésen meg is jegyezte egy asszony, hogy jól megszedtem magam itt náluk.

A fiatalember csapzottan, fáradtan jön be. Azzal kezdi, hogy csak vissza ne utasítsam kérését. Édesapját kell holnap eltemetni. Az illetékes lelkész elutazott. A váncsodi, a nagykereki szintén nemet mondott. Másnap délelőtt 11-kor lesz a temetés. Én sem vállalhatom — mondom, mert ugyanabban az időben esketésem van. Ezen már nem lehet változtatni.

Vállaljam akkor délután — kéri. Nem ellenkezem. Nem is álmodtam, hogy ezután jön a neheze. Két ív papírt vesz elő. Szépen kisimítja, úgy nyújtja felém. Nagyon szépen tessék elbúcsúztatni édesapámat — kéri. Olvasom az életrajzot. Valóságos dicshimnusz. Arcom elkomo- rodik. Én nem búcsúztatok soha. Nem azért van a lelkészi szolgálat. Próbálom megmagyarázni, hogy miért van!?

„Megfizetjük!” — mondja. Arcomon ijedten látja, hogy rosszul szólt. Szavaimból még inkább: „Nincs maguknak annyi pénzük” — mondom élesen. Hosszú, komoly beszélgetés után csendes belenyugvással indul.

£0 159 03