Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

GS Sárospataki Füzetek 2002/2 SO

hogy Gyula súlyos beteg! Agydaganata van. Arra gondolok, ha tudtam volna, talán akkor sem mertem volna meglátogatni.

Visszafelé bejövünk — ha nem leszünk alkalmadanok — mondom ostobán. Hiszen akaratlanul megsértettem őt. „Már miért lennének alkalmadanok?” — mondja. Fájdalom érződik hangjában. Ok nem olyan emberek, mint mások? — jogos a szemrehányás.

Hazafelé valóban bemegyünk. Kiderült, hogy a beteg várt legjobban. Mintegy másfél órás beszélgetés folyik. Abból negyed óra lehetett az enyém. Az sem az enyém volt. Nem is Sándoré, aki egyszerű, de boldog követője Jézusnak.

Három hét múlva együtt volt a falu Molnár Gyula temetésén. Derék ember volt, nagy családot nevelt fel. Konfirmáltatta is őket. Sokakon segített.

Az udvarra kitett koporsó mellett — jól beivódott emlékezetembe — azzal kezdhettem a szolgálatot „sok szenvedés között” elköltözött testvérünk meghagyott kérése szerint, énekeljük a 459. énekünket. Zeng az udvaron: „Az Isten bárányára letészem bűnöm én...”

43. Megyek haza

Szabó Sándor kemény paraszt ember. Mindenki tudja róla, hogy iszik, káromkodik, durva a családjához. Másokhoz is. De presbiter. A mi református egyházunkban nem szokadan az ilyen. Örülök, hogy kapunk férfit, mert itt Bojton, csak az kell. Asszony-presbitert nem tudnának elhordozni.

Egyik nap hozzák a hírt, hogy Sándor súlyos beteg. Bevitték a kórházba, de haza is hozták. Késedelem nélkül indulok — mert egyszer Debrecenben este későn értesültem valaki válságos állapotáról. Nehéz nap után nagyon fáradtan értem haza. Másnapra halasztottam a látogatást. Felesége, Rózsika jön elém, hogy a kutyáktól megvédjen. Kötője sarkával törölged patakzó könnyeit. Sándor valóban nagyon rosszul van, eszméleden állapotban. A jószágot sem tudja megetetni az asszony, mert két legény fia közül még egyik sem jött haza a munkából. Az az átkozott sör! — panaszolja az édesanya.

A beteg hányja, dobálja magát eszméleden állapotában. Két keze meg jár, mint a motolla és tépi, szaggatja az ágyneműt. Valóban valakinek le kell fogni a kezét. Kiküldőm Rózsikát az ólba. Addig vigyázok férjére, míg ő megetet. Nem tiltakozik. Míg kint van, csoda történik,