Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk
m SáiHHHl2002/2 so Mit énekeljünk még? — kérdezem. „Az úr csodásán működik” — hallom ámultán. Hosszú ottani szolgálatom alatt, Neki vihettem legtöbbször a szent jegyeket. 40. Kun Pista Akaratlanul sok gondot okoztam a Püspöki Hivatalnak azzal is, hogy temetési szolgálatra kértek volna Biharból. Mint később kiderült, sokszor a Püspök úr elé vitték az ügyet. Egy délelőtt szaladtak értem a postáról. Sürgősen hívtak a telefonhoz. Szomorú, de érces mély férfihang köszönt áldás-békességet. Kun Pista vagyok — mondotta. Emlékeztem egy hirtelenszőke, vaskos legénykére és két testvérére. Főképpen megviselt gondoktól kínzott édesanyjukra. Leányanya volt. A Vendég utcán laktak, szegényes otthonukban. Mosással, takarítással kereste a mindennapit négyük számára. A sok nyomorúság, bűn és csalódás Jézushoz segítette. Eveken keresztül rendszeresen gondoltunk rájuk „annakidején”. Felruháztuk a családot, kakaót, tejport, teát, konzerveket bőven juttattunk nekik a külföldi adományokból. Aggódva kérdezem Pistát, hogy miért hívott? Édesanyám meghalt, mondta bánatosan. Tessék őt eltemetni. Nem olyan egyszerű dolog ez! Eddig már — tudomásom szerint — négyszer mondtak nemet az illetékesek, mikor ilyen szolgálatra kértek volna. „Tessék csak rám bízni!” — hangzott. Úgy mondta, mint aki biztos a dolgában. A megbeszélt időpontban a Kollégium előtt várt az egész család. A lányok már férjhez mentek. Együtt villamosoztunk ki a temetőbe. A szolgálat után már a sírnál elköszöntem tőlük. Igyekeznem kellett haza. Valaki rohant és kiabált utánam. Egy feketébe öltözött asszony borult sírva a nyakamba. „Nincs igazság!” — zokogta. Nincs egy éve, hogy meghalt a férjem és durván elutasítottak, mikor tiszteletes urat kértem. Bezzeg neki (Pistának), nem mertek nemet mondani, mivel ő politikai tiszt. Kiderült, hogy Kun Pista nem is kért ki. Egyenruhában bement a Püspöki Hivatalba, bejelentette, hogy édesanyját én fogom temetni — tiltakozás nélkül tudomásul vették. *0149 c*