Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Sawyer, Frank: Szociológiai, pszichológiai és etikai dimenziók - Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében
4. SZOCIÁLETIKA - MI AZ? A szociáletika néhány kérdésébe való bevezetéshez — ahogyan én látom azokat — szeretnék utalni a Jó és rossz; felfedezések a szpááletikában (Sárospatak 1998) című kiadványra. Minden etika szociális, mégis elterjedt „szociáletikáról” beszélni, amikor olyan etikai témákról van szó, melyeknek kifejezett társadalmi vonatkozásuk, kapcsolódásuk van. Más etikai kategóriák is léteznek, mint például bibliai etika (általában a rendszeres teológián belül tárgyalva). Az etika ma domináns ága a bioetika, mely az emberi élettel, a művi abortusz- szal, eutanáziával, öngyilkossággal, génsebészettel és génmanipulációval kapcsolatos kérdéseket taglalja. Ezeket „orvosi etikának” is nevezhetjük. Ugyanígy beszélhetünk üzleti etikáról, politikai etikáról, sport etikáról, média etikáról (televízió, újságok, etc.) és így tovább. Létezik még vallásos világnézeti vagy ideológiai fajtájú etikák: például keresztyén etika, iszlám etika, kapitalista és szocialista etika. Végül létezik filozófiai etika is, mely az etikai gondolkodás különböző iskoláinak összehasonlításával foglalkozik. A filozófiai etika egyik tipikus kérdése a haszonelvű és a kötelességközpontú etika, vagy például az elvközpontú és szituációs etika közötti különbség. Mondhatjuk azt, hogy az etika a jó és rossz értelmezésével foglalkozik. Ez viszont összefüggésben áll az egyén „világnézetével”, illetve az élet értelméről alkotott felfogásával. Természetesen az etika nemcsak a megértés (tudás, gondolkodás) kérdése, hanem nagymértékben a cselekvésé is. Tenni a jót, és nem tenni a rosszat. A szociáletika az a tárgy, melynek segítségével alapvető irányelveket keresünk ahhoz, hogyan viszonyuljunk egymáshoz egyénekként vagy a társadalom szociális intézményeiként. Ilyen irányelv lehet az arany- szabály: „tedd azt másokkal, amit szereméi, hogy mások tegyenek veled”; vagy például: „soha ne kezelj pusztán tárgyként egy embert”. Léteznek általános szociáletikai alapelvek, mint például a leginkább rászorulók szükségleteiről való gondoskodás — a család vagy szociális intézmények segítségével, illetve azáltal, hogy a kormányzat biztosítja a szociális ellátást és annak szervezettségét, valamint oktatási lehetőségekkel, egyházi diakóniával stb. Ez nemcsak az egyén szükségletei kielégítése, hanem ugyanúgy az egyéni fejlődés, a kiegyensúlyozott családi élet, az oktatás és hasonlók lehetőségének megteremtése. Tehát néha arról beszélhetünk, hogy „a legtöbb ember számára keressük a legnagyobb boldogságot”. Mindezen megfontolások közben a kiin
