Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Kézi Erzsébet: A politika és az oktatáspolitika kapcsolata Klebelsberg Kunó koncepciójában

G8 Sárospataki Füzetek 2002/2 BO

anyanyelvű kollégáimat. Még furcsább volt, amikor egy született angol kollégám, akinek ugyancsak tiszteletreméltó szakirodalmi munkássága van, egyszer halálosan komolyan ezt mondta, hogy ’Imre, szeretnék olyan jól írni angolul, mint te.’ Csak azt válaszolhattam erre, hogy azért írok jól angolul, mert Patakon megtanultam tisztán, világosan, szép stílusban írni magyarul. Ez akkor is igaz, ha már 35-40 éve angolul gondolkozom, ha írok, előadok”.1

Ha értékelnünk kell a két világháború között a magas szintű idegennyelv-oktatásra létrehozott intézményeket, nyelvoktatási szempontból a mérleg rendkívül pozitív. Minden értékelő munka kiemeli a nyelv használatán kívül az adott nép kultúrájának alapos megismerését is. Ezek a gondolatok most, az Európai Unióba lépés küszöbén újra nagyfokú aktualitást nyernek.

Az oktatáspolitikai ellenérveket sem szabad azonban elhallgatnunk. Ezek az intézmények valóban elitoktatást tettek lehetővé egy szűk elitréteg számára. Ha azonban azt is figyelembe vesszük, hogy Sárospatakon a református egyház támogatásával nem csupán a gazdag középosztály gyermekei részesülhettek az új oktatási forma előnyeiből, hanem a kis falvak tehetséges szegényebb sorsú tanulói is, akkor a mérleg ilyen szempontból sem mondható negatívnak.

Az oktatási forma megfelelő értékelése pontosan a direkt politikai kötődés miatt nem történt meg. Az 1980-as évek közepétől azonban az iskolatípus jelentősége egyre felértékelődött éppen az újabb politikai aktualitások miatt.

Az idegen nyelvek oktatásának kiemelkedő jelentősége, az önálló Magyarország betagozódása a polgári Európába Klebelsberg alapgondolata volt az oktatáspolitikában. A jelenlegi kutatások alapján úgy látszik, hogy Hóman és Teleki csupán az általa meghatározott ösvényen haladt tovább.

Klebelsberg Kunó halálának 70. évfordulóján mindenképpen megérdemli, hogy munkásságát ilyen szempontból is értékeljük.

Utolsó pataki látogatása alkalmával a következő szavakkal búcsúzott: „E fejlődésre esdve a népek igazságos Istenének áldását állok a mai napon itt és kérem, tartsanak meg, mint volt munkatársukat, emlékezetükben és szeretetükben.”1 2

1 Részlet a szerző által készített kérdőíves felmérésből

2 Emlékkönyv (1931): 96.

SO 106 03