Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Dienes Dénes: Viharfelhők a pataki Teológia egén az 1930-as években
GS Sárospataki Füzetek 2002/2 SO 2. A Teológia létének kérdése. A kerületi vezetés feszült hangulatát csak növelte a lelkészképzéssel kapcsolatos református egyházpolitikai helyzet. Évente 30 segédlelkészre volt szükség átlagosan, ezzel szemben 80 végzett a négy lelkészképző intézményben. Ráadásul az 1929-35 között felvett hallgatóknak több mint a fele elégséges érettségivel jutott be a Teológiákra. (Ez a jelenség a korra jellemző volt, amint dr. Dobos Károly vall erről: „Jelentkeztem hát a pesti Református Teológiára. A felvételin csodálkoztak, hogy jeles érettségivel valaki papi pályára készül. Akkoriban, ha sehová nem vettek fel egy fiatalembert, elment papnak.”1) A szelekció nem működött, mert az egyik helyen elutasított felvételizőt a másik intézmény felvette, különösen Debrecen jeleskedett ebben. A Konvent, hogy megoldja a lelkész túltermelés régóta feszítő problémáját, 1935-ben részletesen foglalkozott a kérdéssel.1 2 3 Ekkor Budapesten 97, Pápán 60, Debrecenben 189, Patakon 88 hallgató tanult. Patakra 1934-ben 29 főt vettek fel, míg azelőtt átlagosan 15-16 főt, ezért a Tiszáninneni Egyházkerület nem is kerülhette el a rosszalló megjegyzést. A Konvent korlátozta a felvehetők számát, Patakon 10 főt engedélyezett. A patakiak is léptek, és 1936-ban határozatot hoztak, hogy csak jó és jeles érettségivel vesznek fel hallgatókat. Látszólag egyszerűen megoldódott a kérdés. Farkas István Marton Jánoshoz írt levele azonban arra utal, hogy felvillant a pataki lelkészképző intézmény bezárásának rémképe. „Vajúdnak az idők. Ki tudja, mi lesz itt. A konventen már a pataki theologia felett húzogatták a lélekharangot. A halál az nem fogjönni Sárospatak felé többé, asf szentül hiszem, de theol-akadémiánk sorsa nehezedni fog. A túltermelésünk miatt akna munka fog folyni ellenünk. Meg fog)ák vonni, úgy sejtem, lassan a theol. tanárok államsegélyét. Ez a hangulat nyilvánvalóan hosszabb ideje érlelődött a püspökben, noha a konventi értekezlet kapcsán csak 1935-ben vetette papírra erről tanúskodó sorait. Mint láttuk a Korán sötétedik ügynél, az államsegély elvesztésének félelme már akkor felbukkant. Az össze1 Nemzetőr, 2002. okt. 3. 2 A MORE Egyetemes Konventjének Budapesten 1935. május hó 1-2. napjain tartott ülésének jegyzőkönyve. Budapest, 1935. 3 Sárospataki Református Kollégium Levéltára [SRKLt.]: Marton János iratai, N. II. 5. no. 12. SO 79 GS
