Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Győri István: A pataki Főiskola vándorkönyvtára
GS Sárospataki Füzetek 2002/2 90 átitassák. Azért nem bántam, mert így még többekhez eljutott.”1 Természetesen ennek a fordítottja is előfordulhatott, tehát az, hogy valaki kivitte a könyvet, de ténylegesen nem olvasta el. Gyakran nem is csak az olvasta a könyvet, aki kivitte vagy akinek továbbadta. A csoportos könyvolvasásnak illetve hallgatásnak többféle formája volt. Volt, amikor a gyerekek vagy fiatalok olvastak fel az öregeknek. „Elég sok a tanyavilágban az analfabéták száma az idősebb magyarok között, a könyvre azonban ezek is vágynak, s amikor az olvasnitudó ifjú családtag olvasott, az egész család hallgatta.”1 2 Több helyről tudjuk azt is, hogy valamilyen egyesület, vagy olvasókör kezelte a könyvtárat. Egyházközségek esetében pedig gyakran téli „vallásos esték” vagy „kultűrestélyek” adtak lehetőséget a felolvasásra, könyvek megbeszélésére. Több faluban megfigyelhető volt, hogy eleinte idegenkedtek a könyvektől. Ennek oka gyakran az volt, hogy valamilyen úri dolognak, nem a paraszti életformához illőnek tartották a könyvolvasást. Dr. Jánosy Ferenc vajdácskái lelkész3 így írt erről 1943-ban: „Úgy éreztem, hogy valami sajátságos szégyenérzet visszatartja őket attól, hogy személyesen jöjjenek el könyvért és beszéljenek a könyv tartalmáról. Úgy érzik és élik is, hogy a világ rendekre van osztva, s egyik rendnek kötelessége, vagy lehetősége, hogy a könyvekkel foglalkozzon, a másiké pedig, hogy látástól vakulásig dolgozzék, s minden ha- tárádépés a két rend között igen sok lelki gádásba ütközik.”4 A másik akadályozó tényező az volt, hogy sok helyen el voltak terjedve falun is a ponyvaregények. Aki olvasott, az ezeket olvasta és nem tudott rögtön átállni az igényesebb irodalomra. „Az öregek az imádságos könyvet olvasták, a fiatalok a filléres ponyvát. Ez volt a szellemi táplálék. Természetesen a vándorkönyvtár is abba a helyzetbe került, mint amikor valaki megszokta a rossz ételt, és egyszerre 1 ŐSZ József noszvaji lelkész levele, közli: Újszászy Eszter, i.m. 16. o. 2 KOVÁCS István feljegyzése Józsefmajorból 1939-ben, közli Újszászy E. i. m. 16. o. 3 JÁNOSY Ferenc vajdácskái lelkész tanári oklevéllel is rendelkezett, egy ideig Patakon volt gimnáziumi tanár, HARSÁNYI István munkatársa. Kiváló megfigyelő volt. Később politikai pályára lépett, NAGY Imre lányát vette el feleségül. V. ö. SZABÓ Lajos: Utolsó szalmaszál, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munka- közösség — Kazinczy Ferenc Társaság, Budapest. 2000. 174.o. 4 JÁNOSY Ferenc levele 1943-ból, közli Újszászy E., i. m. 17. o. 90 69
