Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Ifj. Fekete Károly: Szabó Zoltán, a gyakorlati teológus
igyekezne továbbadni a keresztyén kultúrát. Magyar protestáns örökségünk, hogy a mindenkori teológiai tudományos eredményeket szem előtt tartva, de a vidéki társadalmi viszonyokkal és folyamatokkal tisztában lévő hallgatókat készítsünk fel a pályára, hiszen Török István professzor szavaival élve: "Nem valahol Robinson magányos szigetén élünk, hanem a család, gazdasági élet, művelődés és állam rendjébe betagoltan s éppen ezekben a rendekben kell dicsérnünk Istent."1 Szabó Zoltán valószínűleg új regős-mozgalmat találna ki az elnémult zsoltárok és népdalok feltámasztására és újra kezdeményezné egyházunkban a felnőttoktatás intenzívvé tételét, amelyre manapság oly kevés időt és energiát fektet a szinte egyoldalúan a gyermekmunkára és a hitoktatásra koncentráló lelkipásztori kar. 3. Ha ma élne Szabó Zoltán professzor, akkor tanítványait pontos kontextus-ismeretre sarkallná. Arra figyelmeztetné a ma őrállóit, hogy a vidékfejlesztés megoldásokat sürgető humán feladatai között akkor találja meg a lelkipásztor mindenki számára hasznosan a helyét és a reá háruló feladatokat, ha elmélyült társadalomismereti, szociológiai és egyházszociológiai tanulmányokat folytat, amely helyzetfelismerő, folyamatelemző és megoldási stratégiákat kidolgozó készségét erősíti. Bőven van mivel szembenézni manapság, hiszen félelmetes következményű társadalmi jellemzők vesznek körül bennünket, amelyek miatt a teológiai oktatásban is új fejezetek jelentek meg az ezredforduló tájékán: a globalizáció és annak keresztény kritikája; az ökológiai problémák és a Teremtés oszthatatlan egységének kérdése; a pluralizmus és a multi-kulturális tájékozódás igénye; a mesterséges intelligencia (kibernetika) és az interdiszciplinaritás; az élménytársadalmi létforma és a lemondani tudás feszültsége; az ún. új vallásosság és új misztika betolakodása... és még lehetne sorolni tovább. Ezek miatt is megnőtt a gyakorlati teológia oktatásának jelentősége, amelynek a felgyorsult fejlődésű világban kell eligazodást adnia és speciális válaszokhoz segítenie. A felborult generációs egyensúly miatt ébreszteni kell öregek és fiatalok közös felelősségét és rámutatni egymásra utaltságuk kölcsönösségére. Az orvostudomány hatalmas lehetőségei új etikai határkérdéseket hoznak, de az emberiét végességének megfordíthatadansága mégis megmarad. A gazdaság etikájában 1 TÖRÖK István: Etika. Amsterdam, 1988. 161.
