Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Ifj. Fekete Károly: Szabó Zoltán, a gyakorlati teológus
GS Sárospataki Füzetek 2002/2 550 nyezés mellett, és talán éppen ezért, egyértelmű külmissziói elkötelezettség is megjelent 1935-től szervezett oktatás formájában.1 Szabó Zoltán arra törekedett, hogy teológiai konzerválódás, megmerevedés, betokosodás helyett műhelymunka, ödetesség, önállóság és önképzés valósuljon meg, amely nem tűri el a spirituális középszerűséget. Isten előtt a hívő ember nem lehet arc nélküli ember. Személyiség-igény és egyéniség-igény a vele szemben támasztott követelmény. Az egyháznak is a Krisztus evangéliumához méltó, életszerű formákat kell kínálnia, amelyek áthatják a munkamorált és a szabadidő eltöltését is, hogy életünk az Isten dicsőséges uralmának színpadává legyen. Ennek eléréséhez tartotta Szabó Zoltán hasznos alkalomnak a vallásos estélyeket, mint az egyházépítés fontos eszközeit. „Más fogantyúval ragadni meg a lelkeket az evangélium számára, talán éppen azokat, akik már egyéb — megszokott — indítások iránt érzéketlenek.”1 2 Az evangéliumi világnézet terjesztéséhez kell kiépíteni azt a közösségi hátteret, amely teret adhat annak a komplex életvezetési folyamatnak, amely hozzásegíti az egyház tagjait ahhoz, hogy ne a passzívvá lett "fogyasztói" jellegű csoportokban vegetáljanak, hanem aktivizálható és aktivizáló részei legyenek a polgári közösségnek. Ez a kimozdulás túl mer lépni a bigott vallásosság méltán taszító, merev mezsgyéjén, s célba veszi a totális életközösség megvalósítását. Szabó Zoltánnak egy másik, szó szerint kimozdító hatású ötlete volt a regős csoportok szervezése, felkészítése és vidékre küldése. Dr. Szabó Ernő, a legendás hírű zenetanár a zenei közművelődés szolgálataként értékelte a csoportok tevékenységét: „Dr. Szabó Zoltán teológiai tanár egyenesen azzal a programmal hívta életre és szervezte meg a teológusok úgynevezett regös mozgalmát, hogy a népköltészet s különösen az új magyar zene értékét vigyék el azokba a kicsiny községekbe is, ahová nagy létszámú kórus csak kivételesen vagy egyáltalán nem juthatott el. Valójában a kapott szellemi értékek visszajuttatásáról volt szó. A regös csoportok könnyen mozgatható, 8-12 tagú kamara énekegyüttesek voltak. Tagjai valamennyien régi kórustagok, 1 KOOL, Anne-Marie: Az Úr csodásán működik. Harmat-PMTI Budapest, 1997. II. 139-140. 2 SZABÓ Zoltán: Vallásos estélyek programmja. In: Belmissziói útmutató az 19281929. Munkaévre. (Szerk.: Forgács Gyula) Budapest, 1928. 78-84.
