Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Ifj. Fekete Károly: Szabó Zoltán, a gyakorlati teológus
GS Sárospataki Füzetek 2G02/2 80 If). Fekete Károly SZABÓ ZOLTÁN, A GYAKORLATI TEOLÓGUS — különös tekintettel munkássága első szakaszára (1927-1938) Mz I. világháború után hazai teológiai gondolkodás a Ravasz WJtjLászló-féle gyakorlati teológiai iskola hatására egyre többet kezdett el beszélni az elmélet és a gyakorlat problematikájáról a lelkészképzésben. A megszületett számos tanulmány1 szinte mindegyike elvezet ahhoz a megállapításhoz, amit Makkai Sándor röviden így mondott ki: „A gyakorlat... a legalaposabb tanulást és a legteljesebb lelki felfegyverkezést kívánja.”1 2 Ennek a programnak tökéletes megvalósítója lett Szabó Zoltán, aki „sub auspiciis gubernatoris” doktori címig vitte3, azaz az elméletben való jártasságához nem férhet kétség, s ehhez jött az a sodró gyakorlati érdeklődés, amely főként Forgács Gyula sárospataki lelkipásztor hatására már teológus korában belföldön és külföldön megmutatkozott. Ahol csak megfordult útjai során, ott behatóan érdekelték a gyülekezeti gyakorlat műhelytitkai és a gyülekezetek mellett egyházi csoportosulások belső dinamikája. Szabó Zoltán tanulmányi idejének végén úgy kezdhette meg szolgálatát, hogy a legalaposabb tanulás és a legteljesebb lelki felfegyverkezés állt mögötte. 1 Bemutatja és maga is gazdagítja a tanulmányokat: LÁSZLÓ Dezső: Elmélet és gyakorlat a lelkipásztor életében. Az Út 1935/99-104; 128-141. 2 MAKKAI Sándor: Harc a szobor ellen. Kolozsvár, 1933. 84kk. 3 Legfontosabb támogatója Debrecenben Révész Imre professzor volt, aki az 1932/33. tanévben a debreceni Hittudományi Kar dékánja volt. Egyik levelében így vall a válságos években kapott figyelemről: „Mindig is szomjaztam, mióta Isten magamban hagyott, azóta különösen szomjazom azoknak a jóságára, akikkel valamiképpen összeköti életemet az Isten. Annál inkább sokszorosan jól esik, hogy Imre bátyám nem osztozik azok ’rögtönítélkezésében’, akik siettek pálcát törni az én minden ízében szeretetre és szolgálatra áldozott életem fölött, nem kutatva azt, hogy mindabban, ami ellenem szól, vagy amit ellenem ’szólaltatnak’, mennyi a valóság, s mennyi a látszat. Ha van is hibám, nem tudom, hogy a minden eszközzel vesztemre törők nem sokkal inkább maguk esnek-é abba a vétekbe, amit bennem kárhoztatnak.” (TtREL Adattár SZABÓ Zoltán levele Révész Imréhez. I.8.d. 47.)
