Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház az 1930-as években

ideje. Ez azonban nem lehet feladatunk. Itt és most abból a tényből kell kiindulnunk — mert minden további lépésre ez nyomta rá bélyegét —, s szándékosan, vagy tudatlanságból még ma is a református egyház szerepét gyakran csupán ennek alapján ítélik meg, s ez homá- lyosítja el a más jellegű megnyilatkozásokat és tetteket —, hogy 1938. május 24-én, az ún. I. zsidótörvény (Darányi-féle ún. „egyensúlytörvény”) vitájában a felsőházban Ravasz László beszédet mondott mellette, nem akarván a Teleki-kormány megbuktatásával a szélső- jobboldali erők már akkori hatalomra jutását megkönnyíteni, és meg is szavazta. Ha történetileg, a kor hazai és nemzetközi politikai helyzetében nézzük is, s habár az I. zsidótörvény „célja a zsidókérdés kiéleződésének elkerülése és az antiszemitizmus leszerelése” volt is, a lavina mégis itt indult el. Ravasz László püspöknek ez a lépése elsősorban azért volt hibás, mert igen nagy tekintélye lévén, nemcsak a maga nevében, de az egész magyar református egyház nevében nyilatkozott, s mivel a törvényjavaslat tárgyalása idején az egész ország protestáns közvéleménye reá figyelt és az ő irányítását vélte igaznak, ő ezáltal „elaltatta” a tömegek lelkiismeretét, és meggátolta egy későbbi széles körű összefogás kibontakozásának lehetőségét. Későbbi, ettől eltérő irányú tettei közül sok, a történed igazságnak megfelelően, pozitívan értékelendő, de ekkori és ebbéli felelősségét már nem menti. Későbbi mentési akciói leszűkítetten, a keresztyénné lett zsidókra korlátozódtak-korlátozódhattak inkább, bár itt ismét a történeti lehetőségeket kell figyelembe vennünk: milyen lehetőségek és módok álltak az egyház rendelkezésére, s abból mit használt föl, mivel élt és mit mulasztott el.

A történelem, így az egyház története is folyamat. Nem szólhatunk az 1930-as évek református egyházi életéről úgy, hogy az előzményeket figyelmen kívül hagyjuk. Azok határozták meg a '30-as évek tevékenységét is, és tovább éltek, hatottak a '40-es években (amelyről most szintén nem szóltunk). Sok fontos kérdésről, témáról, teológiai kérdésről (amelyek pedig igen erősen hatottak adott korszakunkban) szintén ez alkalommal nem szóltunk. (Ha ugyancsak vázlatosan csupán, és nem is a legújabb kutatásaink-ismereteink szintjén, olvashatnak az érdeklődők a Sárospataki Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének kiadványai 4. „A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990” című, 1999-ben megjelent tanulmánykötetben.)