Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház az 1930-as években

Sárospataki Füzetek 2002/2 SO

ték ezt a református talajról kinőtt, immár országossá vált mozgalmat. Németh László pl. Cseresnyés című darabjának teljes tiszteletdíját a hódmezővásárhelyi Tanyai Tanulók Otthona javára ajánlotta fel.

Mindenki azonban még így sem mehetett tanulni. Az otthonmaradottak művelődési lehetőségének biztosítására a sárospataki főiskola az 1931/32. tanév első féléve folyamán, Újszászy Kálmán professzor vezetésével, megindította falusgemináriumát, amelynek célja: megismerni-megismertetni és szolgálni a falut, főként annak kulturális és szociális megerősítésével, hogy feladatát az egyház és a nemzet életében betölthesse. 1935-ben Szabó Zoltán felveti a gondolatot, hogy ne csak a pataki kollégium fiai küldessenek falura, hanem a falusi református fiatalokat is hívják be a kollégiumba. Ennek eredményeként — ugyancsak Újszászy Kálmán és Szabó Zoltán vezetésével — 1936 februárjának elején létrejött az első népfőiskolái tanfolyam Sárospatakon.

Ebben a folyamatban fontos szerepe van a Dunamelléki Egyházkerület földműves-ifjai első budapesti KIÉ téli táborozásának. 1939. február 5-én a Teológiai Akadémia dísztermét zsúfolásig megtöltő paraszt-, munkás- és diák-fiatalok előtt hangzott el Ravasz László püspök emlékezetes előadása. A nagy szakadék, amelyben többek között ezeket mondta: „A magyar földön aránytalanul oszlik meg a földmívelésből élő két réteg: a nagybirtokos és a munkás. Még most is százezer holdas uradalmak vannak; ugyanakkor több millió magyar mezőgazdasági proletár tengeti életét azon a földön, amelyik mindenkinek ad kenyeret, sőt kalácsot is, csak annak nem, vagy túlságosan feketét, aki orcája verítékével míveli. Nem kell fejtegetnem, mondotta - hogy milyen sötéten néz szembe egymással ez a két fél, és micsoda kirobbanás következhetik be, ha a gyűlölet rossz szellemei elszabadulnának.”

Az Országos Református Lelkészegyesület már az 1920-as, Nagyatádi Szabó István-féle földreform elégtelen voltára rámutatott, s radikális földreform mellett foglalt állást. A lelkészi kar jelentős része visszautasította az 1924-es „földreform novella” alapján az egyes tanintézetek fenntartását és a lelkészi jövedelmek biztosítását segítő földigénylési lehetőséget. Az 1926-os Protestáns Napokon Szabó Dezső a protestánsokat a történeti múltjukhoz illő magatartásra intette a nagybirtok megszüntetése, a címek és rangok eltörlése, a magyar parasztság és munkásság segítése, a demokratikus elvek melletti