Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház az 1930-as években
tek, a városokban, még inkább azok peremén, a sorra alakuló „elővárosokban” gyökeret verni nem tudtak. Igen elhagyatottnak érezték magukat. Sokan közülük, a régi tradíciók alapján, az egyháztól vártak segítséget, támaszt. Az újonnan létrejött településekben, kerületekben sorra alakultak egyházközségek, épültek templomok, a keresztyén egyház és a keresztyén ember szociális felelősségének hirdetése, amely pedig a korábbi századokban, különösen a reformáció idején az igehirdetések egyik sarkalatos tétele volt, a XIX. században, a XX. század elején viszont csaknem teljesen kimaradt a prédikációk témáiból. Természetesen voltak ekkor is egyesek, csoportok, egyesületek, akik-amelyek szociálisan érzékenyek voltak. Mindez igehirdetéseikben, előadásaikban, cikkeikben, diakóniai és egyéb tevékenységükben is megmutatkozott. E témát különösen is aktualizálta a forradalmi események felgyorsulása: a polgári demokratikus forradalom, majd a tanácsköztársaság eseményei. Ezen időszakban különösen a református egyesületek aktivizálódtak, régóta esedékes reform- követelésekkel álltak elő, amelyek megvalósítását a történelmi helyzet alakulása gátolta, de aktualitásukat azért nem vesztették el, (a talpra állási kísérletekben, így a Péceli Kör programjában például az Országos Református Tanács programjának egy része újraéled). A forradalmak után bizonyos konszolidáció, „nyugalom” a Bethlen István által alakított kormány irányítása alatt (1921-1931) következett be („Bethlen-féle konszolidáció”). A revíziós kérdések is józanabb mederben (pl. az etnikai határok elérése érdekében) folytak. Történtek kísérletek a társadalmi kérdések megoldására is: pl. a munkásság és a parasztság helyzetének javítására. Ezt igyekezett elősegíteni az 1921. december 22-én, Bethlen István miniszterelnök és Peyer Károly, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyik vezetője és a Szakszervezeti Tanács főtitkára által aláírt kompromisszum („Beth- len-Peyer-Paktum”) is. Az iparban is szerkezetváltás ment végbe. A kormányok iparpártoló politikát folytattak, amely új munkahelyeket teremtett, s ez hatással volt a mezőgazdaságra is. Jelentős fellendülést mutatott az ipar, a mezőgazdaság hasonló arányú növekedését azonban a kedvezőtlen birtokstruktúra gátolta. A református egyházban a munkáskérdésben már az 1920-as évektől kezdve — megkésve ugyan, de egyre határozottabb hangon - számos előadás, prédikáció, újságcikk és tanulmány jelent meg, sőt konferencia is foglalkozott a kapitalizmus és szocializmus kérdésével,
