Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - RÉGISÉGEK, EMLÉKEK - Dienes Dénes: Kisfaludi Orbán református prédikátor végrendelete
Dienes Dénes Kisfaludi Orbán református prédikátor végrendelete Kisfaludi Orbán - nevéből következtetve - minden valószínűség szerint Zemplén vármegye Bodrogkisfalud helységéből származott. Jelen ismereteink szerint az első adat vele kapcsolatban a pataki kollégium anyakönyvében található, amely arról ad számot, hogy 1618. május 12-én aláírta a törvényeket.1 Ekkor lépett az iskola tógátus, azaz teológus diákjai közé. Az anyakönyvben Urbanus F. Kisfaludi alakban olvasható a neve. A Kisfaludi ezek szerint nem apjától örökölt családnév, a vezetéknevét az F betű rejti. A szülő- vagy származási hely felvétele vezetéknévként humanista-akadémikus szokás, amely a XVII. században még élt az első generációs értelmiségiek között. Kisfaludi Orbán minden bizonnyal paraszti származású volt, lévén Bodrogkisfalud jobbágyfalu. Születése táján származási helyének még nem volt önálló egyháza sem, Bodrogkeresztúr filiájaként tagolódott be a zempléni egyházmegyébe, csak 1625-től tartott saját erőből prédikátort.1 2 A pataki évek után Királyhelmecen volt rektor, amint végrendeletében utal rá. Helmecen Patak particulájaként középfokú latin iskola működött, Kisfaludi tanulmányaiban való jeles előmenetelének jele, hogy méltónak találták a vezetésére. Peregrinációját 1623-ban kezdte meg, ekkor lett Oderafrankfurtban a főiskola hallgatója.3 Majd 1624. április 11-én Franekerben iratkozott az egyetem hallgatói közé.4 Itt október 16-án disputáit az „Atikrisztusról", ami nyomtatásban is megjelent.5 A kor szokása szerint munkáját azoknak ajánlotta, akik elősegítették tanulmányúját, esetleg korábbi tanulmányai során tá1 Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium diákjai 1617-1777. Sárospatak, 1998, 51. p. 2 Sárospataki Református Kollégium levéltára [SRKLt.]: zempléni egyházlátogatási protokollum Kgg. I. 3/a. 3 Protestáns Szemle 1889,184. p. 4 Történelmi Tár 1886, 602. p. Itt Urbanus F. Ristaludi, ami nyilvánvalóan hibás olvasat. 5 RMK III. 1360. 159
