Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - RÉGISÉGEK, EMLÉKEK - Benke György: Rímes arcképek az abaúji egyházmegye múltjából
Rímes arcképek az abaúji egyházmegye múltjából Érdemes Uraim! Tisztelt gyülekezet! Ne emeljen azért senki reám kezet, Hogy bátorkodom a Tractust felköszöntni, Más egészségéért pár korty bort leöntni. Tudom, hogy nagy fába vágom a bicskámat, Amikor ilyenre felnyitom a számat. De könnyebbségemre szolgál az én nekem, Hogy régi mintára megy ez az énekem. Egyszer valamikor régen történt meg az, Nem költőm, mindenki tudhatja, hogy igaz, Abaúji egyházmegyénknek a neve Női ruha vala, Fodorral1 díszítve. Hanem már azóta nem úgy áll a világ, Mert az mindent újít, minden ócskát kivág. Nem divat mostan már a fodros felöltő, Ha van is valakin, az mindjárt felötlő. Ma már nem kell Fodor, ma más dísz a divat, Másfélét hozott be a megújult évad. Ma másféle dísszel ékítik a ruhát, Legyen minél tarkább, legyen minél puhább. Amint ez a divat elterjedni kezdett, Ennél is, mint másnál nehéz csak a kezdet. Mindenki követte, neki esett mami A régi díszt, másat helyette felvarmi. Letépték, lenyúzták a régi jó Fodort, Pedig nem tanultak tőle ilyen modort. Varrtak másféle díszt, amely tán jobban fest, Esperessé tették a jó öreg Veresst. Legdivatosabb szín most úgyis a veres, Veress Sámuel is azért lett esperes. 1 Utalás Fodor Pál vilmányi lelkipásztorra, korábbi abaúji esperesre Ha hát ő dísze a Tractus ruhájának, Amelyet annyian, oly sokan varrának, Ne legyen más divat még hosszú ideig Ne kopjék el e dísz még sok esztendeig. Csak hadd ékesítse a ruhát, amelyet Mindnyájan hordozzunk, mely mindnyájunkat fed, Mondjuk rá mindnyájan: Éltesse az Isten Vidám hangulatban, egészségben, frissen! Legyen dísze még a Tractusnak sokáig Az emberi kornak végső határáig!! * Könyörgöm alássan, bizony patvar dolog Szinte érthetetlen, mely előttem forog A ruhára a díszt varrni szabó szokta, Ha szinte hozzá a cérnát és tűt lopta. Mi nálunk nem így van; itt a díszt a ruhán Nem cérna, nem fonal, de Kovács tartja ám! Furcsa mesterember, lehet rá mondani, Hogy vállalkozott ő ruhán díszt tartani? Mikor ez ő neki nem a mestersége! Vagy fejébe verte már a felesége A varrás tudományt?! De hiszen úgy baj van! A vaskalap alatt akkor kontyos haj van! Hanem vigasztalja az az egy gondolat, Hogy éppen úgy van az esperesi kalap. Különben bármiként legyen is a dolog Úgy látom, jól folyt ott mindenkép' a dolog. A ruhán a díszt ő jó erősen tartja, Saját mesterségét is híven folytatja. Ki nem hiszi, menjen hozzá el, meglátja, Páljával kerül ki a remek munkája A kovács műhelyből. Adja is az Isten, Sokszor legyen ilyen nagy öröm még itten! Tartsa meg az Isten friss jó egészségben, Virágos jó kedvben, ható képességben!! 169
