Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - RÉGISÉGEK, EMLÉKEK - Benke György: Rímes arcképek az abaúji egyházmegye múltjából
Benke György Rímes arcképek az abaúji egyházmegye MÚLTJÁBÓL A pataki kollégiumi diákélethez hozzátartozott az olyan verselés, amely megörökítette a tanárok és diákok viselt dolgait, a kollégiumi élet sikeres vagy sikertelen, örvendetes vagy szomorú eseményeit. A diákok megtalálták a megfelelő alkalmát és módját annak, hogy ezeket a poémákat nyilvánosan előadják. Sokáig, egészen a Teológia 1951-es bezárásáig hagyományossá és ünnepet emelővé vált az ún. elekciós vers, melyet a karácsonyi elekció alkalmával adtak elő, amikor a legátusok, a teológusok és felsős gimnazista diákok „ünnepet", legációt választottak, az alsós gimnazisták pedig mendikációs helyeket. Ezekben a humoros hangvételű versekben minden tanárnak és teológus diáknak kijutott néhány soros rigmus. (Az újra megnyílt Teológián a Mikulás-ünnep folytatja ezt a hagyományt más műfajokban). A jól verselő diákok diákköri poétáskodásukat magukkal vitték és folytatták akkor is, amikor kikerültek gyülekezeti szolgálatba. Az egyházmegye közössége és alkalmai lehetőséget kínáltak arra, hogy megénekeljék az egyházmegye gyülekezeteit vagy annak tisztikarát és legénységét, és mindig volt alkalom arra, hogy ezeket elő is adják. Nagyapám, Benke István volt hernádszentandrási lelkipásztor is jó tollú és jó humorú diák volt. Patakon volt gimnazista, 1886-ban érettségizett, és Patakon végezte a teológiát is 1886-1890-ben. Kikerülve a gyülekezeti szolgálatba esperesek mellett káplánkodott. Először Vilmányban Fodor Pál esperes mellett, majd abaújvári káplánkodása után újra esperes mellé került, Veress Sámuel szesztai espereslelkipásztor káplánja lett. Ebből az időből maradt meg egyéb írásai között egy olyan kézirat, melyben az akkori egyházmegye vezetőségét verselte meg, és ezt 1893. március 21-én, egy egyházmegyei gyűlés alkalmával elő is adta. Az ilyen jellegű versek humora jobban érvényesült és poénjai nagyobbat csattantak olyan közösségben, ahol a jelenlevők ismerték azokat, akikről a rigmusok szóltak. Nekünk, kései utódoknak szürké167
