Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Fazekas Csaba: A Tiszáninneni Református Egyházkerület állásfoglalásai a vegyes házasságokkal kapcsolatos egyházpolitikai vitában, 1839-1844
A Tiszáninneni Református Egyházkerület állásfoglalásai a vegyes HÁZASSÁGOKKAL KAPCSOLATOS EGYHÁZPOLITIKAI VITÁBAN, 1839-1844. elveket is felvettek követutasításaikba, azonban erre sokkal inkább saját szabadelvűségük és aligha az egyházkerület „lobbizása" késztette őket. Már csak azért is, mert az egyházkerület továbbra sem siette el a vegyes házasságokkal összefüggő egyházpolitikai sérelmek orvosol- tatásának követelését, és inkább az óvatos kivárás, az egyre inkább ellenzéki hangvételű vármegyéktől való eltávolodás álláspontjára helyezkedett. A július közepén tartott közgyűlés ugyanis nem tett mást, mint újra nyomatékosította a korábbi határozatot, kiegészítve azzal, hogy mind a hét, egyházkerülethez tartozó egyházmegyét utasították: a táblabíráik illetve a prédikátorok útján gyűjtsék össze az - ekkor már konkrétabban megfogalmazott - 1791/26. te. ellenére akár áttérési, akár egyéb ügyekben tapasztalt súrlódások tárgyában készült részletes beszámolóikat.18 Pedig a határozottabb fellépésre meg lett volna a lehetőség és ezt a közhangulat is elősegítette volna, hiszen márciusban jelent meg Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök említett pásztorlevele, mely április-május folyamán az egész országban élénk tiltakozó visszhangot váltott ki. Elterjedt a híre továbbá annak is, hogy április végén V. Ferdinánd uralkodói leiratot bocsátott ki, melyben hangsúlyozta, hogy őrködik a törvényes rend megtartása felett, a katolikus püspököket pedig felszólította, hogy a - felségsértési perek miatt - kiélezett helyzetben tartózkodjanak a felesleges és ártalmas izgatásoktól. (A leiratban foglaltakat a reformellenzék 1844-ig rendszeresen érvként használta a püspöki kar törvényszegésének bizonyítására.) Minderről egyébként Porkoláb Dániel budai ágens pontosan értesítette is Szathmáry püspököt 1839. május 11-én Budán kelt levelében: „A nagyváradi püspöknek a vegyes házasságok megtiltása eránt kiadott törvénytelen pásztori levelét őfelsége is milyen indulattal vette, megtetszik a helytartótanácshoz közelebb leküldött s a múlt tanácsi ülésbe felolvasott és örökös hálára buzdító k. intéző leveléből [...] Csak [az] a kár, hogy ezen aranybetűkre érdemes k. rendelet csak az érsekekkel és püspökökkel rendeltetett közöltetni, holott mily kimondhatatlan jótékony következése lett volna annak, ha az nemcsak főtisztelendő superintendentiáinkkal, hanem országszerte minden jurisdictiókkal közöltetett volna, mivelhogy abból őfelségének atyáskodó ritka kegyelmét mindenki örömhálával olvasván, 18 SRKLt. 2. a.) B-10. sz. köt. Sárospatak, 1839. július 15. 95. sz. 81
