Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Fazekas Csaba: A Tiszáninneni Református Egyházkerület állásfoglalásai a vegyes házasságokkal kapcsolatos egyházpolitikai vitában, 1839-1844
Fazekas Csaba radikális lépése illetve Lonovics Rómába küldése miatt Szoboszlai Pap István (nem sokkal később a tiszántúli egyházkerület püspöke) jegyzősége mellett küldöttséget választottak, mely megszövegezte a vallássérelmek ügyében az uralkodóhoz intézendő feliratot. Bár a tiszántúli egyházkerület már a Lajcsák-ügy hatására is „megrettenve félj aj dúlt" a zaklatások miatt (és „ j aj j szózatát" önálló felirat formájában tolmácsolta V. Ferdinándnak, melyre választ nem kapott),26 az 1840 őszi felirat a feltétlen lojalitást, az uralkodói jóindulatba vetett teljes meggyőződést és a kérések megfogalmazásában az alázatosságot képviselik.27 Feltűnő, hogy 1840 őszén a vármegyei közgyűlések (még a római katolikus többségű vármegyékben is) sokkal egyértelműbben fogalmazták meg a felekezeti egyenjogúság iránti elkötelezettségüket, s nem is annyira kérés, hanem határozott követelés formájában. Ezzel szemben a - Szoboszlai Pap konzervatív felfogását tükröző28 - konventi felirat jóval óvatosabban fogalmazott, még a látszatát is kerülni akarta, hogy a vármegyéken végighullámzó ellenzékiség kapcsolatban áll a protestáns egyházakkal: „e szomorító jelenetek folytában rémülettel tekintenék a fejetlenségi következményeket, melyek a közálladalomra veszélyhozólag áradhatnának abból, ha egy osztálya a honfiaknak [ti. a katolikus papság] a hazai törvények egyikét kénye szerint és egyoldalúlag magyarázhatván, ekképpen s ezáltal máskor ismét más törvénynek ugyanily magyarázatára önmagának utat nyitna, egyszersmind pedig az ellenkező érdekű másik osztálynak is hasonló önkényes tettre - mitől azonban az evangélikus hitfelekezetek még szenvedve s nyomatva is mindörökké távol lesznek - felhívó alkalmat nyújtana". Az uralkodó igazságsze- retetébe és törvénytiszteletébe, mint a sérelmek orvoslásának egyedüli és legfőbb forrásába vetett feltétlen bizalom hangoztatása mellett megállapították, hogy a katolikus főpapok az 1791/26. tc.-et megsértik, amikor akadályokat gördítenek a vegyes házasságok elé, ráadásul mintegy fél évszázados viszonylagos nyugalom után, továbbá az eltörölt „házassági kötelezvények (reverzálisok) kicsikarását erkölcsi kényszerítéssel eszközölni" akarják. 26 Ld. erről: Barcsa, 1908. 9. p. 27 SRKLt. 2. e.) B. LXIII. 28,192. sz. 28 Varga, 1934.257-258., 269. stb. p. 86
