Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Fazekas Csaba: A Tiszáninneni Református Egyházkerület állásfoglalásai a vegyes házasságokkal kapcsolatos egyházpolitikai vitában, 1839-1844
A Tiszáninneni Református Egyházkerület állásfoglalásai a vegyes HÁZASSÁGOKKAL KAPCSOLATOS EGYHÁZPOLITIKAI VITÁBAN, 1839-1844. tolikus részt vesz egy protestáns templomi rendezvényen, különösen ha úrvacsorával él, akkor nemcsak az illetőt kellett perbe fogatni, hanem a protestáns lelkészt is) stb.22 Mindezeket a nehézségeket 1818- ban már az egyházkerület részletesen felterjesztette I. Ferenchez, de a folyamodók „nemcsak orvoslást nem nyertek, sőt midőn ezen folyamodásuk a helytartótanácsnál tanácskozás alá vétetett, a tisztelendő katolikus papság kérelmére az az előterjesztés tétetett, hogy a protestánsok a közönséges névveli23 folyamodástól jövendőre tiltassanak el". Az akkor tehát meg nem szüntetett és az utóbbi években felerősödött korlátozásokat tíz csoportra osztotta a dokumentum készítője (Garas Sámuel aljegyző), első és fő sérelemként említve, hogy a protestánsok vallásügyeit nem az 1791/26. törvény, hanem az arra hamis módon hivatkozó, azzal ellentétes értelmű rendeletek útján intézik. Az áttérések ügyében ez például azt jelentette (2. sérelem), hogy bár a hat heti oktatás kötelezettségét sem írja elő külön a törvény, ahhoz az ilyen értelmű rendeletek miatt a katolikusok nemcsak ragaszkodnak, hanem annak végrehajtását olykor évekig lehetőségükben áll elodázni. A 3. sérelem a törvény azon „bal magyarázatát" kifogásolta, miszerint a reverzálisok kérésének szokása már 1791 előtt is gyakorlatban volt, s ha erről a törvény kifejezetten nem rendelkezik, akkor ez a gyakorlat fenntartható és reverzális követelhető. A 4. sérelem azokat a rendeleteket tette szóvá, melyek feljogosították a katolikus egyház helyi képviselőit, hogy akár hatósági erőszak igénybe vétele útján is el vehesse a szülőktől a vegyes házasságból született és nem „megfelelően" keresztelt gyermekeket. Az 5. sérelemben elismerték ugyan, hogy a törvény a másik felekezet hitére való „csábítás"-t tiltotta, azt azonban joggal kifogásolták, hogy 22 Az 1830-as évek végén, 1840-es évek elején hatályos vallásügyben kelt, nyilvános helytartótanácsi leiratokat egykorúan a teljesség igényével összegezte: Ekkle'siákat, lelkipásztorokat, iskolatanítókat utasító nevezetesebb királyi rendeletek. In: Polgár Mihály (szerk.): Egyházi almanak MDCCCXLIIdik évre. Kecskeméten, 1842. 138-162. p.; ill. BláSY Lajos: Egyházi törvény, magában foglaló az országgyűlési czikkeket és k. királyi Rendeleteket [...] mindakét felekezetű magyarhoni protestánsok számára. Pesten, 1844. A kifejezetten sérelmes rendeleteket és azoknak a törvénnyel szembeni ellentmondásait egy 1839 októberében, vagyis már az országgyűlés alatt született jogszabálygyűjteményben is összegyűjtötték. Ld. SRKLt. 2. e.) B. LXIII. 27,858. sz. 23 Közönséges névveli = vagyis nem egyénileg, hanem közösség nevében tett folyamodásról van szó. 83
