Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Fazekas Csaba: A Tiszáninneni Református Egyházkerület állásfoglalásai a vegyes házasságokkal kapcsolatos egyházpolitikai vitában, 1839-1844
Fazekas Csaba kezdeményezés nem a református egyházkerülettől, hanem az országgyűlés liberálisaitól eredt. Utóbbiakat a protestánsok csak követni próbálták, és az országgyűléssel kapcsolatban kínosan ügyeltek a törvényesség látszatára, az uralkodóházhoz való hűség megkérdőjelezhetetlenségére, s arra, hogy ne ők tűnjenek fel az indítványok kezdeményezőinek szerepében. Az országgyűlés későbbi szakaszában - miután a vallásügy lekerült a napirendről - nem véletlen, hogy a tiszáninneni református vezetők (mindenekelőtt Szathmáry Paksi József szuperintendens) sem nagyon erőltették a kérdéskör újrafelvételét, egészen addig, míg újra országgyűlési viták kibontakozása volt várható a téma körül. Majd csak az 1838. tavaszi egyházkerületi közgyűlés foglalkozik újra a közéleti szerepvállalásnak ezzel a formájával, vagyis azzal, hogy a protestánsok kívánságait felirat formájában az uralkodó illetve az országgyűlés elé terjesszék. Minderre nyilván azzal összefüggésben került sor, hogy az ez évi konvent az országgyűlés előtt újabb közös tanácskozást és a protestánsok vallássérelmekkel kapcsolatos állás- foglalásának egységesítését célzó tanácskozást kezdeményezett, mely egyébként végül meghiúsult.16 Az elhatározást azonban egy évig nem követte tett, s az 1839. áprilisi közgyűlés megint csak arról hozott határozatot, hogy az esedékes országgyűlés megnyitására a protestánsoknak az 1818 óta (vagyis elmúlt harminc évben) elszenvedett sérelmeit az egyházkerületi jegyzőnek össze kell gyűjtenie.17 Érdekes elem azonban a közgyűlési bejegyzésben, hogy felismerték: korábban az alázatos feliratok útján a vallásgyakorlat korlátozása miatt az uralkodó lényegében „hasztalanul kerestetett" meg, ezért az egyházkerület fennhatósága alatti vármegyék közgyűléseivel kell felvenniük a kapcsolatot, hogy követutasításaikba vegyék be a reformátusok kéréseit. Az e térségben zömmel ellenzéki irányzatú vármegyék (Borsod, Abaúj, Gömör, Zemplén) valóban polgári szemléletű egyházpolitikai két az 1608. ill. 1647. évi országgyűlések be is cikkelyezték, a reformkorban a felekezeti egyenjogúságért folytatott politikai küzdelemben a liberálisok érvrendszere egyik pillérének számítottak. Az „evangélikus" kifejezés ekkor a két protestáns (református és evangélikus) egyház közös elnevezése volt. 16 Ld. erről pl. BARCSA, 1908. 9. p. 17 SRKLt. 2. a.) (= A Tiszáninneni Ref. Egyházkerület iratai. Jegyzőkönyvek.) B-10. sz. köt. Miskolc, 1839. április 17. 8. pont. 80
