Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Füsti-M. Szilveszter: Haereses oportet esse (Az eretnekségekre szükség van)

Haereses oportet esse

kevésbé bevált stratégiái. Nincsenek már egész kontinenst meghatározó vallási irányzatok, sőt van egy olyan réteg is, amelyik egyáltalán nem nyitott a természetfölöttire.3 A vallás szinte visszafordíthatatlanul individualizálódott. A keresztyénség krízisben van. Ezt a krízist a külső szemlélő nagyon könnyen halálosnak is vélheti. Az, ahogyan a keresztyénség ma meg vallj a hitét, semmi esetre sem lenyűgöző az emberek számára, sőt számos aspektusban hozzájárul a közömbösség tovább erősödéséhez. Ezzel kétségkívül tisztában vannak az eretnekség képviselői is, akik számtalan új formációban4 hatolnak be a keresztyénség hasadékaiba, kitöltve annak tátongó mélységeit, és közben felteszik a maguk kellemetlenkedő kérdéseit is: hogyan juthatott ilyen krízisbe a keresztyénség? Melyek azok a gigantikus tévelygései az egyháznak, melyekben a felelősség kérdése kikerülhetetlen? Az ujpogányság precíz és kifinomult bírálata ellenére is téved akkor, amikor a keresztyénséget teljesen kiüresedettnek és kimerültnek tekinti. Lehet, hogy éppen a tökéletes Isten és az elerőtlenedett ember közötti ellentmondás mondatja vele a kritikát, de itt számolni kellene azzal a csodával, amit ez a feszültség teremthet az emberi lélekben.5

Abban a képben, melynek egyik oldalán a vallási közömbösség rikító színei kiáltanak felénk, - ami a keresztyénségre jellemző -, a másik oldalon jól megfigyelhető a transzcendens iránt megnövekedett fogékonyság is. Sokan tartják úgy, és itt elsősorban Jungra és követőire kell gondolnunk, hogy a keresztyénné vált tudatban elrejtve megmaradtak a pogányság elemei. „Jung szerint a tudatalattiban hemzsegnek a közkeletű képzetek, amelyeket az elmúlt civilizációkban kialakult különböző gondolkodás- és érzésmódok úgyszólván rejtőzködésre kényszerítettek. Ugyanígy a keresztyén rendszer is rátelepedett pszichés és irracionális személyiségünkre, elűzve helyükről a keresztyénség előtti időkben felhalmozódott és azóta sem felbomlott

3 Ők azok, akik a politikával próbálják meg jobbá tenni ezt a világot, mégpedig úgy, hogy semmilyen közösséget nem vállalnak a vallásokkal, a Kijelentéssel. A megoldást az egyenlőségre törekvő demokratikus társadalomban látják. Ha a megvalósítás érdekében mégis elkerülhetetlen az összefonódás valamilyen szinten a vallással, keresz- tyénséggel, akkor az soha nem „hévül" túl a langymelegen.

4 Itt gondolhatunk mindazon keresztyén ellenes irányzatokra, melyek elégségesen töltik ki az új-pogányság fogalmát.

5 Molnár Tamás: Pogány kísértés (Kairosz, 2000) 9. p.

45