Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sawyer Frank: Benedict Spinoza (1632-1677) (Ford.: Füst-Molnár Szilveszter)
Sawyer Frank Benedict Spinoza (1632-1677) Ford.: Füsti-Molnár Szilveszter Spinoza Amsterdamban született, és egy zsidó közösségben nevelkedett, ahonnan 24 évesen nézeteiért kizárták. Többek között Maimonides és Descartes határozták meg gondolkodását, mellyel kihívásokat támasztott az ortodox zsidó teológia számára. A zsidó vezetők éppen ezért kiátkozták. Ekkor cseréli fel héber Baruk nevét a latinosított Benedíctre. Spinoza egyszerű életet élt, lencsecsiszolásból tartotta el magát. Feltehetően az üvegpor belélegzése annyira megkárosította tüdejét, hogy 43 évesen meghalt. Toleránsnak és szeretetre méltónak ismerték. A pénz és a presztízs nem különösebben foglalkoztatta. 1673-ban visszautasította a Heidelbergi Egyetem katedráját, mivel úgy gondolta, a nyilvánosság megfosztaná teljes véleményszabadságától. Kortársai és a későbbi gondolkodók ateizmussal vádolták, legalábbis úgy vélekedtek róla, mint aki nem látja tisztán a különbséget Isten és a világ között. Bár a német romantikusok (Lessing, Goethe, Herder és mások) úgy gondoltak rá, mint aki az istenitől megmérgezett. Schleiermacher és Hegel volt az, aki elismerőleg nyilatkozott róla. Bertrand Russel így ír róla: „Spinoza a nagy filozófusok közül a legnemesebb és legszeretetreméltóbb."1 Spinoza kiindulási pontokat vagy premisszákat állított fel, amelyek feltételezéseken alapultak, és ezekből a premisszákból vezette le deduktív módon a logikai igazságokat. Descartes-t juttatja eszünkbe. Mintha egy kaland bontakozna ki felfedezhető új területekkel, Spinoza ab initio akar filozofálni, új kiindulási pontot keres, és közben visz- szatér a sablonhoz. Módszereiben hasonlított Descartes-hoz. Spinoza monista volt. Descartes dualista szemléletét az anyagra és szellemre vonatkozólag nem fogadta el. Spinoza számára minden egy és az egy maga Isten. „Isten az okozója mindennek, ami bertne van". Deduktív monista szemlélete mellett látta, ahhoz, hogy népszerű legyen, nem mellőzheti a mechanisztikus determinizmust a morális választások során felmerülő kérdések megválaszolásánál. A newtoni modell Istent teszi a világegyetem megteremtőjévé, aki a természeti törvényekre bízza annak működését. A tudomány feladata, hogy felfedezze ezeket 1 Bertrand Russell, A History of Western Philosophy (New York: Simon and Schuster, 1972), p.569 73