Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Börzsönyi József: A szövetség fogalma az Ószövetségben
Börzsönyi József II. A bérit fogalom használatának korával már a múlt század végén jelentős tanulmányok foglalkoztak. Az ifjabb J.J.P. Vale ton, utrechti ószövetséges három részletben jelenteti meg a ZAW. 1892. és 1893. évi számaiban felfogását erről. Richard Kraetzschmar műve (Die Bundesvorstellung im Alten Testament. 1896.) olyan alapvető munka az ószövetségi berit-ről, amelyre századunkban is szüntelenül hivatkoznak, eredményeit nagy vonalaiban megőrzik. Katolikus oldalról Paul Karge : Geschichte des Bundesgedankens im Alten Testemant. című munkája tárgyalja a kérdést a század elején, 1910-ben megjelent művében. Századunk során aztán, különösen a század közepén, majd még erőteljesebben a század második felében sokan foglalkoztak a kérdés részleteivel különböző összefüggésekben. Monografikus munkát pedig Lothar Perlitt készített róla (Bundestheologie im Alten Testament. 1969.), ami azonban nem jelenti azt, hogy ezzel a kérdés vitatása végleg lezárult volna. A jelentés-mező vizsgálata Joachim Begrich tanulmányával kapcsolódott a bérit fogalom használata korának kérdéséhez. (Berith. Ein Beitrag zur Erforschung einer alttestamentlichen Denkform. ZAW. 1944. 1 - 11. pp.) Ezen a területen különösen Ernst Kutsch tanulmányai villantottak fel új távlatokat széles körben követőkre találva, de a további kutatást ismét csak nem lezárva. Századunkat jóval megelőzően is volt olyan kor, amikor az ószövetségi szövetség-fogalommal behatóan foglalkoztak, bár egészen más módon. A reformációt követő korban, amikor a reformáció teológiai tanrendszerének kialakításán fáradozott. Ebben a folyamatban jelentős helyet kapott az az irányzat, amelyet foederal-teológia néven tart számon a teológia-történet. Itt még a történet-kritikai vizsgálat nem jelentkezik, és archeológiái leletek sem gazdagítják a bibliai adatokat. A szövetség fogalma eszközül szolgál, hogy segítségével teológiai rendszer épüljön fel. A XVI. század vége és a XVII. század hangos e kísérlet vitatásától. Teljes kifejlete holland területen következik el, még ha gyökerei Svájcból erednek is, és német és angol továbbvitelen át jut is el Franeker és Leiden egyetemeire, hogy aztán csúcspontját Johannes Coccejus munkájában érje el. így gyakran ezen irányzat neve is a jeles leideni professzor nevéhez kötődik, és egyszerűen csak coccejánizmusként emlegetik. Történeti feldolgozását mind holland területre, mind Erdélyre vonatkozóan megtaláljuk Zoványi Jenő munkájában (A coccejanisrnus története. Tanulmány a protestáns theologia múltjából. 1890.) Ezen irányzatnak nemcsak a története érdekes, a vele járó heves viták, a kitörő indulatok jellemzően tárják 50
