Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)
A KERESZTYÉN TÁRSADALOMNAK VÉGE - DE KRISZTUSNAK NEM giával szembesíteni. A legteljhatalmúbb császár és a legtávolabb levő Isten között nincs semmi más csak Krisztus. Ez az ember pedig pontosan erről beszélt. Hasonló folyamat megy végbe a kommunista országok nagyon sok polgárának az elméjében és a szívében. Még a hatóságok is kezdik ezt beismerni. Például egy, a kormány által végzett felmérés nem sokkal ezelőtt ténylegesen kihirdette Leningrádban, hogy a Szovjetunió lakosságának harminc százaléka hívő. Az, hogy hívő, elég tág fogalom, de hatvan év hatalmon lét után ez egy nem mindennapi beismerés volt egy olyan kormány részéről, amelyik nemcsak arra szánta el magát, hogy a keresztyén hitet elpusztítsa, hanem a transzcendensbe vetett hit minden egyéb formáját, a transzcendens létével kapcsolatban álló legapróbb rezdülést is. Nemrégiben készítettünk egy televíziós műsort a kommunista országok Isten-ellenes mozgalmáról, amelynek során néhány propaganda posztert is filmre vettünk. A korábbiak mind öreg parasztokat mutattak, akik már nem sok vizet zavartak. A későbbieken viszont fiatalok szerepeltek, olyanok, akiket becsapott a vallás. Ellentétben tehát azzal, amit gondolnánk, ez a hatalmas gépezet, amivel a keresztyén hit minden nyomát el akarták tüntetni, nem járt sikerrel. A világ egyik legerősebb kormányának - legerősebb abban az értelemben, hogy a legtöbb hatalmat gyakorolta polgárai felett - minden erőfeszítése sem volt képes ezeket az embereket olyan polgárokká formálni, amilyennek szerette volna. Korunk csodái közül ez az, aminek a legjobban meg kellene örvendeztetnie minden keresztyén szívét, és valójában mindenkiét, aki értékeli halandó létezésünk igazi kreativitását. Szolzsenyicin, a legkiválóbb kortárs orosz író, a legjobb példa Krisztus testet öltött jelenlétének erejére, amely minden földi erőnek képes ellenszegülni. Különös dolog ez. Éppen Tolsztojról készítettünk egy műsort Oroszországban, amikor a Szolzsenyicin botrány kitört, és egyszerűen semmi sem jelent meg róla a szovjet sajtóban. Mi azonban éppen egy moszkvai háznál filmeztünk, amely Tolsztoj Háború és békéjében szerepelt mint a Rosztov család lakhelye. Egy hatalmas Tolsztoj szobor állt előtte. Ma az írók Szövetségének a főhadiszállása, annak a szervezetnek, amelyik ortodoxiát erőltet minden szovjet íróra. Ahogy ott filmeztünk, és miközben én a Tolsztoj szobornál szónokoltam, emberek szállingóztak az épületbe be majd onnan ki egy olyan határozatot aláírni, miszerint Szolzsenyicint ki kell zárni az írók Szövetségéből. Ez azt jelentette, hogy nem publikálhat többet. Kíván-
