Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)
A KERESZTYÉN TÁRSADALOMNAK VÉGE - DE KRISZTUSNAK NEM rejtett dolgokat jobban megértik, mint a tanultak és a bölcsek. Ma nagyobb szükségünk van hitre, mint bármi egyébre ezen a földön. Pascal írásaiban a hitet láthatjuk kifejezésre jutni. Pascal nagyon büszke ember is volt. Félretette azonban büszkeségét, hogy az oltár előtt összesereglett keresztyénekkel együtt - akárkik is legyenek azok - a tökéletes testvériség jegyében leboruljon. Pascalnak ez fontos jellemvonása volt. Mielőtt a tudósok olyan arrogánssá váltak, mint ma közülük sokan, ő, a kétségtelenül nagy tudós, alázatot tanúsított, ami az erények között a legnagyobb. Sőt, amint arra rá is mutatott: az alázat az erény igazi feltétele. Mivel megértette, hogy az alázat milyen fontos, és felismerte az egyre növekvő arroganciát a tudósok és a tanult emberek között, előre látta azokat a veszélyeket, amelyeket a felvilágosodás jelent majd. Tudta, hogy egy olyan választással kerül szembe az ember, amilyennel a történelemben még soha azelőtt nem; választhat aközött, hogy az emberiség egész jövőjét az ember fizikai létezésébe - vagy ahogy ma mondjuk a génjeibe - zárva lássa, vagy ennek ellentéteként elfogadja alázatban és bűnbánatban a szerető Isten szándéka szerinti helyét. Blaise Pascal az általam ismertek közül egyike azoknak a kiválasztott elméknek, tagja annak a kis elit társaságnak, akiket látásuk képessé tett arra, hogy az életet ne csak egy bizonyos idő és bizonyos történelmi helyzet kontextusában lássák, hanem az örökkévalóság távlatában. Van egy különleges oka, amiért szívesen vettem, hogy ezeket az előadásokat Pascal neve fémjelzi. Ő volt az első, s talán máig is a legnagyobb hatást kiváltó hang, aki figyelmeztetett arra, milyen következményekkel jár az, ha az emberi „én" kerül a trónra a kereszttel szemben - ami az „én" feláldozását szimbolizálja. Milyen szépnek is tűnt a felvilágosodás idején, hogy az ember győzedelmesen elhozza majd a földi Paradicsomot, amelynek akadémiai berkei biztosítanák mindörökre a béke, a bőség és szépség gyakorlati megvalósulását. Ami azonban bekövetkezett, az a háborúk, éhínségek és az őrület rémálma volt. Blake saját példányának címlapjára Bacon - az elkövetkező korszak tudománya szempontjából kulcsművé vált - Advancement of Learning (A tanulás fejlődése) című könyvéből azt firkantotta oda megjegyzésként, hogy: „Jótanács a Sátán országának". Dosztojevszkij pedig meghökkentően prófétai regényében, Az ördögökben, az egyik regényhőssel, Peter Nekoninszkijjal egy öreg igazi liberális nemzett liberál- anarchistával - aki Eleanor Roosevelt férfi megszemélyesítője - mondatja ki: „Egy vagy kétnemzedéknyi erkölcstelenség, amit egy kis édes vércsapolás követ, és kezdődik a zűrzavar." Valóban így is történt. 15
